Külügyér

A növényvédő szerek túlzott használata évtizedek óta vita tárgyát képezi szerte a nyugati világban. Most Izraelben kapta fel a sajtó a témát, miután egy tanulmány megdöbbentette a társadalmat.

A Közel-Keleten hatványozottan fontosak a helyben termett zöldségek. A széles palettát a nagy termelőkön kívül a házi manufaktúrák is gazdagítják, a kulináris szokásoknak pedig elengedhetetlen alapja a minőségi zöldség.

Az izraeli Egészségügyi Minisztérium felmérésének keretében vizsgált gyümölcsök és zöldségek 56 százalékában találtak növényvédő szerek maradványait. Az élelmiszerek tizedében ráadásul a hatóságok által megszabott határérték felett mutattak ki egészségre káros vegyszereket. Ennek ellenére a kormány úgy véli, nincs ok pánikra, a lakosságot nem veszélyezteti a magas koncentráció.

Abban persze a szakemberek is egyetértenek, hogy a növényvédőt tartalmazó ételek közvetlenül nem okoznak életveszélyt, ám hosszú távon igenis negatív élettani hatásai lehetnek. Kirívóan magas koncentrációt mutattak ki a paradicsomokban, a petrezselymekben, illetve az uborkákban. Ezek a legkedveltebb izraeli saláták alapanyagai.

Egy tanulmány szerint a terhes jeruzsálemi nők szervezetében fellelhető növényvédő-származékok aránya jóval magasabb, mint például a New York-i anyákéban. Bár ezen vegyszerek hatásai egyelőre nem láthatók előre, valószínűleg lehet összefüggés az élelmiszerek minősége és az izraeliek egészségi állapota között. Az országban egyre nő a férfiak körében a terméketlenség, csakúgy, mint a hererák.

Szakemberek szerint a megoldás az lenne, ha átláthatóbb lenne a termelők tevékenysége, amiről több információ juthatna el a fogyasztókhoz. Mindenestre a közélet egy része már megtette az első lépéseket. A Haaretz napilap híre szerint a szefárd rabbinátus közleményében azzal fenyegetőzik, megvonja a kóser minősítést azoktól a termelőktől, melyek nem felelnek meg a hatósági előírásoknak. Az ortodox zsidó farmerek eddig is óvatosan kezelték a vegyszereket a termelés folyamán, mivel meggyőződésük szerint kevésbé felel meg a vallási előírásoknak a nem organikus termény.

Itt a karácsony és az év vége. Bevett szokás ilyenkor értékelni az esztendőt, amit a Külügyér blog is megtesz, a világpolitika alakítóinak osztályozásával. Vajon Basár el-Aszadnak mit hozott a Jézuska? Francois Hollande fényesre pucolta ablakba tett csizmáját? Kim Dzsongun csak szénre számíthat 38-as zoknijába?

Basár el-Aszad úgy kezdte az idei évet, ahogy a tavalyit befejezte: egy állóháborút folytat saját népének többsége ellen, melyet jelen helyzetben egyik fél sem nyerhet meg. A lázadók oldalán áll Törökország, illetve a Nyugat, ugyanakkor Moszkva és Peking obstrukciója miatt eddig nem történt érdemi nemzetközi beavatkozás. Az elhúzódó konfliktusnak már legalább 37 000 halálos áldozata van, miközben százezrek kényszerültek elhagyni lakhelyüket a véres harcok elől menekülve. A konfliktus ráadásul átterjedt a szomszédos Libanonra, ahol eddig is rendkívül törékeny volt a béke. Aszad makacsul kitart, az öldöklés pedig áttolódik a 2013-as esztendőre is. Virgács!

Apja halála után az ifjú és pufók Kim Dzsongun pont egy éve ülhetett Észak-Korea vezetői székébe. Aki abban reménykedett, hogy általa az elzárt diktatúra kissé megnyílik, csalódnia kellett. A phenjani politika, ha lehet, még keményvonalasabb. Az, hogy a hadsereg vezetői irányítanak a háttérből, azon keresztül is sejthető, hogy minden eddiginél komolyabb beruházásokat eszközölnek ki maguknak. Nemrég sikerrel bocsátottak fel egy nagy hatótávolságú rakétát, amit az ENSZ Biztonsági Tanács is elítélt. Bár nemrég felmerült, hogy a vezető apa lesz, enyhülés ennek ellenére aligha várható a mindig szigorú- és gömbölyded- arcon. Megérdemli a szenet a kandallón függő zokniba.

Ki gondolta volna 2011-ben, hogy Mianmarban a következő esztendőben viszonylag demokratikus választások lesznek? Thein Szein államfő elkezdte lebontani az 1988 óta fennálló katonai diktatúrát. Ennek eredménye, hogy ma már a parlamentben foglal helyet az eddig házi őrizetben tengődő Nobel-békedíjas Aun Szan Szú Kji. A demokratizációs folyamatoknak hála, ma már enyhült a nyugati gazdasági nyomás, és az elszigeteltség. Csak így tovább!

Bár pártján belül legyőzte az igazán keményvonalas baloldalt, Francois Hollande gazdasági elképzeléseit sokáig rettegve fürkészték az európai elit szempárjai. Bár a válságból való kilábalás úgy fest, vele sem megy könnyen, bizonyos dolgokért kijár neki a dicséret. Ősszel elismerte a francia kormány felelősségét az 1961-es mészárlások miatt. Az algériai háború idején egy párizsi tüntetésen több száz ember vesztette életét a rendőrség fellépésének következtében. Algériában pedig elnézést kért elődei kegyetlenkedéseiért, amiket a gyarmati időkben követtek el. Nyilvánosan ismerte el azt is, amiről eddig szintén nem illett beszélni francia elnöknek. Júliusban arról beszélt, hogy a második világháború alatt a 13 000 párizsi zsidó deportálásáért a Vichy-kormány és a francia rendőrség is felelősséget visel. Ajándék a fa alatt!

Uruguay elnöke, Jose Mujica (képünkön) valószínűleg a világ legszegényebb államfője. Ő nem csak beszél arról, hogy egy a nép gyermekei közül. A főváros, Montevideo külterületén lévő farmját megválasztása után sem cserélte fel az elnöki palotára. Havi 12 000 dolláros honoráriumának pedig 90 százalékát jótékony célokra ajánlotta fel. Ha ez még mind nem lenne elég: nem páncélozott luxusautó szállítja egyik helyről a másikra, csak 1987-es Volkswagenjében érzi jól magát a különc Mujica. Sokan túlzásnak és populistának találják az egykori gerilla harcos puritán életmódját, de tény, hogy szimpatikus, ha valaki magára is érvényesnek tekinti azt, amit hirdet. Vörös szalaggal átkötött csomagot érdemel!

Mikor hallottuk egy zsarnoktól, hogy elismeri zsarnoki mivoltát? Na ugye? Alekszandr Lukasenko viszont még ezt a bevett tételt is képes meghazudtolni. Nemrég a Reuters hírügynökségnek azzal dicsekedett, hogy ő az utolsó európai diktátor, ha valaki látni akar egy zsarnokot, akkor Fehéroroszországba menjen, Minszkben lakik egy. Újabb elnöki ciklusának kezdete óta tetteivel is igyekszik bizonyítani. Az egykori ellenzéki jelöltek háromféle sorsa jutottak a választások után. Vagy összeverték, vagy bebörtönözték őket, egyes kiválasztottaknak pedig mindkét féle törődésben része volt. Szégyellheti magát Bátyka, aki nemrég arról is beszélt, hogy a magyarok is a fehérorosz útra léptek. Jár a szén a bakancsba, mellyel az emberi jogokat tiporja.

Az Arab Tavasz eseményei nem Egyiptomban kezdődtek, ám ez volt az első, ahol a tüntetéseket egyenes adásban lehetett átélni a világ minden pontján. Akik abban reménykedtek, hogy a Muzulmán Testvériség nyelveket beszélő, világot látott vezetői nem engednek a szélsőséges iszlám nyomásnak, egyre inkább csalódni kényszerülnek. Mohamed Morszi államfővé választása után feloszlatta a parlamentet, majd most egy olyan alkotmányt fogadtatott el, mely kettéosztja a lakosságot. Bár nemrég kvázi diktátori jogköröket vindikált magának, az ellenzéki és nemzetközi nyomás hatására ezek nagy részét visszavonta. Ennek ellenére nem úgy tűnik, hogy egy demokratikus Egyiptom szerepelne Morszi elképzeléseiben. Az új alkotmány, melyet párttársai dolgoztak ki, sem a nők, sem a kisebbségek jogait nem garantálja. Nem szívesen kínálnánk bejglivel egy fáraót.

Oroszországban egyre keményebben lépnek fel az ellenzékkel szemben, ráadásul a „vallásgyalázó” zenészek is szúrják a rezsim szemét. Vlagyimir Putyin fittyet hány az újabb államfői ciklusára állandósuló tömegtüntetésekre, melyek főként a nagyvárosok lakóinak elégedetlenségét jelzik. Ha kell, odacsap, miközben Sztálint idézve ünnepelteti magát. Bár az utóbbi időben felreppent a hír, hogy esetleg gyengélkedik a cár, azóta visszatért a nyilvánosság színe elé. A virgács mellett egy Pussy Riot lemezzel köszöntjük Putyint.

Az ENSZ leállította pakisztáni kampányát a gyermekbénulás ellen, miután több munkatársa is merénylet áldozata lett. A tálib harcosoknak semmi sem drága a „Nyugat elleni harcban”.

A hét elején Pesavárban öt egészségügyi munkást öltek meg iszlamista fegyveresek, majd azóta újabb négy áldozatról érkeztek hírek. Az ENSZ égisze alatt ténykedő orvosok és önkéntes segítőik a világszervezet döntése értelmében így nem harcolhatnak a ma már csak néhány országban jelen lévő gyermekbénulás ellen. Sok ezer kisgyermek élete került veszélybe ezáltal.

Bár a véres merényletet egyelőre semelyik szervezett csoport nem vállalta magára, Pakisztán törzsi területein eddig is sok fenyegetést kaptak az oltást végzők és atrocitások is érték őket. A tálibok tartanak a nyugati kémeknek tekintett egészségügyi szakemberektől és önkéntesektől. Főként Oszama Bin Laden megölése óta nőtt paranoiájuk, mivel hepatitisz elleni oltást terjesztő orvosnak álcázott felderítők leplezték le az egykori al-Kaida-vezér rejtekhelyét. Az oltás akadályoztatását használták már fenyegetésként is, hogy az amerikai bombázók hagyjanak fel tevékenységükkel a törzsi területeken.

A gyermekbénulás napjainkban igen könnyen kivédhető oltással. Annyira ritka a betegség, hogy Pakisztánon kívül már csak Nigériában és Afganisztánban van jelen. A betegség a gyerekek központi idegrendszerét támadja meg és szinte azonnal bénuláshoz vezet. A tavalyi évben csaknem 200 megbetegedés történt Pakisztánban, ami a legrosszabb adat az elmúlt 15 évben. Idén eddig 35 esetet regisztráltak. 

A helyzet súlyosságát a pakisztáni kormány is felismerte és kampányba kezdett. 33 millió gyermek beoltását irányozták elő, amihez 88 000 egészségügyi munkást mozgósítottak. Azonban egyes törzsi területeken képtelenek tevékenykedni, mivel a központi kormány ezeken a részeken nem „úr”, a törzsi vezetők és milíciák pedig nyugati ügynökökként tekintenek az életeket mentőkre.

Amerika betiltja a fegyvereket? Aligha, ám a szigorúbb szabályozás mellett péntek óta egyre hangosabban állnak ki.

Pénteken egy connecticuti általános iskolában összesen 27-en vesztették életüket egy zakkant tinédzser ámokfutása révén. Mint ahogy legutóbb, a nyári Batman-filmes lövöldözés után, most is fellángol a vita a fegyvertartás esetleges szabályozásával kapcsolatban.

Nicholas D. Kristof újságíró a New York Times hasábjain megjegyzi, hogy nem azért halnak meg hazájában ennyien lőfegyverek által, mert több lenne a bűnöző, mint más országokban, hanem mert máig képtelen Washington szabályozni a fegyvertartást.

David Hemenway harvardi professzor egy írásában megjegyzi, az 5 és 14 év közti amerikai gyerekek 13-szor nagyobb eséllyel esnek lőfegyverek áldozatául, mint bárhol máshol a fejlett országokban. Egy másik megdöbbentő adat szerint pedig minden 20. percben életét veszti egy ember lőfegyver által az Egyesült Államokban.

Azt még Kristof is elismeri, hogy aligha tilthatók be a fegyverek, ám szabályozással csökkenthetőek lennének az elképesztő halálozási számok. Kristof az autókat hozza példának: autó vásárlásához és használatához is számos szabálynak kell megfelelni. Sőt, még a játékfegyverek végére is kötelező a kis narancssárga jelzés, hogy játékról van csupán szó. Az éles lőfegyverekre azonban semmi ezekhez hasonló szabály nem érvényes. Facebook-oldalának egyik hozzászólója eképp érzékelteti a helyzet abszurditását: „Nehezebb örökbe fogadni egy kisállatot, mint megvenni egy fegyvert.”

A labda persze a döntéshozók térfelén pattog. Obama könnyes beszéde után feltehetőleg sokan elvárják tőle a szabad fegyvertartás ellenzői közül, hogy lépjen. A pénteki tragédia után is utalt rá az elnök, hogy valamit tenni kell, hogy a vérontásnak megálljt parancsoljanak. Persze ezeket a szavakat hallhattuk tőle a Gabby Giffords szenátor elleni merénylet, vagy az aurorai „mozis mészárlás” után is, a tettek viszont akkor elmaradtak.

Most Michael Bloomberg, New York polgármestere is a regulázás mellett áll ki. Egy vasárnapi műsorban kijelentette, hogy 48 000 állampolgár fog meghalni az elnök második négyéves terminusa alatt, ha nem tesz semmit. Így Obamának elsődleges céljává kell tennie a fegyvertartás szabályozásának kérdését- véli a független városvezető. 

Az elnök és a szabályozást régóta sürgető demokraták mozgástere igen szűk. A Képviselőházban a republikánusok vannak többségben, akik többnyire támogatják az alkotmányban is garantált szabad fegyvertartást. De legfőbb hatalma a kérdésben a Nemzeti Lőfegyver Szövetségnek (National Rifle Association- NRA) van. Bár Bloomberg a fentebb már említett televíziós műsorban azt mondta, hogy az NRA "nem tud aláásni politikai karriereket", a szervezet rendkívül erős és befolyásos a legfelsőbb körökben. 

Egyes elemzők arra számítanak, hogy ezúttal Obama szavait tettek követik. Azért is lenne logikus, hogy a második ciklusát töltő elnök ilyen ingoványos talajra téved, mert többször úgysem újraválasztható, így mondhatni nincs vesztenivalója.

A megoldás azonban nem a tiltás lehet, hiszen az a republikánusok és az NRA roppant lobbiereje miatt elképzelhetetlen. Feltehetőleg olyasmi szabályozást alakíthatnak ki, mint amit 1999-ben a Clinton-kormányzat próbált meg. Akkor azt szerették volna elérni, hogy a fegyverboltokban a vásárlóról több információt lehessen kikérni, így gátolva meg, hogy mentális betegek, vagy büntetett előéletű személyek is lőfegyverhez jussanak. A kezdeményezés akkor elbukott.

Kristof megjegyzi, hogy Amerikában a közúti közlekedés szabályozása óta eltelt hat évtizedben 90 százalékkal csökkent a halálos balesetek száma. Talán a fegyvertartás szabályozása is hasonló eredményt hozna.

Egy új  jelentés hatósági szálakat is feltár Patrick Finucane, egykori észak-ír ügyvéd 89-es gyilkosságának ügyében. David Cameron brit kormányfőt sokkolta a hír.

David Cameron miniszterelnök a parlament alsóházában sajnálatát fejezte ki a Finucane-családnak, miután egy új jelentésből kiderült, a családfő meggyilkolásáért kormányzati szervek szereplői is felelősek. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a vizsgálat továbbra sem tárt fel aktív politikai szándékot az észak-ír ügyvéd megölésével kapcsolatban. „Nem tudott előre a merényletről egyetlen akkori miniszter, vagy más kormányzati szereplő sem”- hangsúlyozta a kormányfő.

Pat Finucane-t 1989-ben, otthonában lőtték agyon. A gyilkosság közben az ügyvéd épp feleségével és gyerekeivel vacsorázott, meggyilkolásának ők is tanúi voltak. A merényletben közrejátszhatott Finucane politika szerepvállalása. Az észak-ír konfliktus folyamán több emberi jogi pert is nyert a londoni kormányzat ellen, és köztudottan függetlenségpárti volt.

A jelentés feltárta, hogy a Royal Ulster Constabulary (RUC), azaz az akkori rendőri szerv egyes tagjai információkat adtak át Finucane későbbi gyilkosainak, majd amikor tudomást szereztek a fenyegetettségéről, elmulasztották megvédeni őt. Később pedig a nyomozást is hátráltatta a hatóság. Az is kiderült, hogy a katonai titkosszolgálatok egyik tagja is részese volt a célpont kiválasztásának. Matt Baggott, az észak-ír rendőrség vezetője sajnálatát fejezte ki elődei mulasztásai miatt. A brit belső elhárítás, az MI5 tudott arról, hogy Finucane élete veszélyben van, ugyanakkor semmit sem tett. Sőt, a titkosszolgálat folyamatosan negatív színben tüntette fel az ügyvédet a közvélemény előtt.

Finucane özvegyét nem lepte meg a jelentés. „Semmi olyat nem tartalmaz, amit korábban ne tudtam volna”- jelentette ki az egykori feleség. Szerinte a kormány továbbra is rejtegeti a valódi felelősöket, akik kormányzati körökben utasítást adtak férje megölésére.

David Cameron 2010 nyarán elnézést kért amiatt, hogy az 1972-es, ún. „Véres Vasárnap” alkalmával Derry észak-ír városban a brit rendőrség tüzet nyitva a békés tüntetőkre, 26 emberrel végzett. Az ügyet sokáig eltussolta a brit kormány. Az észak-írországi konfliktusban elkövetett jogsértések közül egyre több kerül napvilágra.