Külügyér

Nelson Mandela kórházba került, ami aggodalommal tölti el a dél-afrikai emberek zömét. A 94 esztendős egykori elnök kalandos élete sokak számára mintaértékű az országban.

Nelson Mandela tüdőbetegsége miatt kórházi kezelésre szorul. A Nobel-békedíjas ex-államfő állapotáért egy ország, sőt, talán nem túlzás, hogy egy egész világ aggódik. A közélettől és a nyilvánosságtól rég visszavonultan élő Mandela ismét a címlapokra került.

Mandela a xhosa nyelvet beszélő thembu törzs tagjaként, királyi családban látta meg a napvilágot 1918-ban. Ekkor még inkább törzsi nevén, Madiba-ként szólították. Az angolszász Nelson nevet egyik tanára akasztotta rá első iskolás éveiben.

1944-ben csatlakozott az Afrikai Nemzeti Kongresszushoz (ANC), először csak mint aktivista, majd alapítója és elnöke lett a párt ifjúsági szervezetének. A Nemzeti Párt négy évvel később került hatalomra, majd megkezdte a feketék kiszorítását a közéletből. Ettől datálódik a dél-afrikai apartheid kezdete.

1952-ben társával, Oliver Tambóval feketék számára nyitott ügyvédi irodát Johannesburgban. Ekkor már több megtorlás is érte a jogfosztások miatt lázongó színesbőrű lakosságot. Először 1956-ban vádolták meg árulással, sok más társával együtt, ám a négy évig tartó nyomozás eredménytelensége miatt ejtették a vádat. Ekkor már azt is törvénybe iktatták, hogy feketék hol tartózkodhatnak, illetve milyen munkákat vállalhatnak.

1960-ban aztán hivatalosan is betiltották az ANC-t, így Mandela társaival illeegalitásba vonult. Az országot járta és aktivistákat, illetve pénzt toborzott a működéshez. Ezen évben történt a világ figyelmét is felkeltő sharpeville-i mészárlás, melyen egy demonstráció alkalmával 69 feketét öltek meg a hatóság emberei.

A mészárlás hatására az ANC is feladta az addig hirdetett békés ellenállás eszméjét. Tagjai innentől szabotázsakciókat hajtottak végre a kormány ellen. Ennek eredményeképp Mandelát letartóztatták és bíróság elé citálták. A bíróságon harcát a következő szavakkal indokolta: „Hiszek a demokrácia és a szabad társadalom ideájában, abban, hogy az emberek békésen és egyenlő feltételek mellett élhetnek egymás mellett. Ezért az eszméért élek, de ha kell, kész vagyok meghalni is érte.”

1964 telén aztán Mandelára életfogytig tartó szabadságvesztést rótt ki a bíróság, majd egy Fokvároshoz közeli börtönszigetre került. A Robben-szigeten eltöltött 18 év után, 1982-ben áthelyezték egy szárazföldi intézetbe. Közben elhunyt anyja, akinek a temetésére sem mehetett el. A nyolcvanas években egykori harcostársa, Tambo- aki közben külföldre menekült- nemzetközi kampányt indított Mandela szabadon engedése érdekében. Közben továbbra is szörnyű elnyomás és állami terror alatt éltek az ország fekete bőrű közösségei.

A nemzetközi nyomásnak aztán 1990-ben nem tudott ellenállni a rezsim és összeomlott. Mandela kiszabadult a börtönből, hogy részt vehessen egy sokféle etnikumú, demokratikus Dél-Afrika létrehozásában. Erőfeszítéseiért 1993-ban elnyerte a Nobel-békedíjat. Öt hónappal ezt követően az első demokratikus választások alkalmával az elnöki széket is elfoglalhatta, első feketeként az ország történelmében. Elnöki idejének legnagyobb kihívásait a színesbőrű lakosság életkörülményeinek javítsa, a nyomortelepek felszámolása jelentették.  Emellett a világban is megpróbálta kiépíteni a barátságos Dél-Afrika képét.

Még 80 évesen is folyamatosan járta a világot és vezetőkkel, üzletemberekkel találkozott. Konferenciákat tartott és kitüntetések tömegeit vette át. Elnöki megbízatásának lejártával háttérbe vonult, de még létrehozta a Mandela Alapítvány nevű segélyszervezetét. Egyik legfontosabb célja a szervezetnek azóta is a HIV vírus elleni harc. Mandela egyik fia is ebbe a betegségbe halt bele. Mandelának nagy szerepet tulajdonítanak abban, hogy 2010-ben az afrikai ország rendezhette a futball-világbajnokságot.

Nelson Mandela élete és munkásságának hatása ma is érződik, a mai generációk fejében is él. Az al-Dzsazíra johannesburgi lakosoknak tette fel a kérdést: mit jelent számotokra Mandela? Egy 25 éves fiatalember hősnek nevezte, aki sokat tett országáért. Egy 56 éves úr azt emelte ki, hogy feladta saját életét, hogy mások jobban élhessenek. Egy 24 éves piaci eladó csak ennyit mondott: „Olyan, mintha az apám volna.” 

Harmadik államfői ciklusára Putyinnal főleg a városi értelmiség fordult szembe. A tábor, amire támaszkodhat, a munkásosztály. Nekik éleszti fel a szocialista idők Munka Hőse érdemrendjét.

Amikor Vlagyimir Putyin egy alkotmányos huszárvágással ismét az elnöki székbe ült, az orosz nagyvárosok rég nem látott tiltakozásokkal szembesültek. A főként értelmiségi kifogások a technokrata hatalomgyakorlás ellen azonban nem hatnak az alacsonyabb rétegekre, akikre Putyin most egyedül támaszkodhat.

Mint korábban már megírtuk, a régi új államfő sok területen visszatért a szocialista idők módszereihez. Keményen lép fel az ellenzékkel, a tüntetőket hezitálás nélkül vágják sittre, miközben grandiózus ünnepséget tartottak az elnök születésnapján, és a katonai parádék is egyre nagyobb volumenűek.

A legújabb pedig a civil lakosságnak juttatott érdemrend, mely szintén a szovjet időket idézi. Putyin szerint jó ötlet a Munka Hőse plecsni létrehozása, mely lefedne minden szakmát, így bárki megkaphatná, aki bérből él.

Az első „putyini sztahanovista” Igor Kolmanszkik, aki az Urál-hegységben lévő ipari körzetekben kampányolt Putyin mellett. Az érdemrenddel az elnök a vidéki, szegényebb, iskolázatlan rétegeket akarja maga mellett tartani, akik nem kritizálják őt vezetési stílusa és demokráciát romboló rendszere miatt, míg anyagi megélhetésük- úgy, ahogy- biztosítva van.

A Szocialista Munka Hőse érdemrendet 1938-ban alapították a Szovjetunióban. Később a Varsói Szerződés többi államára is kiterjesztették az elismerést, így Magyarországon is megjelent az 1953-ban. A kitüntetés lehetett szalag, vagy medál, melyet Lenin arcképe díszített. 

Hugo Chávez venezuelai elnök rákbetegsége ismét kiújult, így újabb műtét vár rá Kubában. Az is elképzelhető, hogy ezúttal nem tér vissza elnöki bársonyszékébe.

Chávezt három alkalommal operálták, mióta másfél éve kiderült, rákbetegséggel küzd. Az elnököt ez év októberében választották újra, ám nemrég a televízióban jelentette be, hogy orvosai ismét rákot diagnosztizáltak nála. Hétfőn meg is érkezett a havannai reptérre, ahol Raul Castro kubai államfő személyesen fogadta. 

A szombati bejelentés alkalmával jelenlegi alelnöke is az oldalán volt. Nicolas Manduro lesz az, aki az elnöki teendőket ellátja Chávez távollétében. Az elnök az egykori buszsofőrt a legalkalmasabb embernek nevezte, hogy ideiglenesen pótolja őt. Sőt, nemrégiben azt is mondta, hogy a 2019-es elnökválasztásokon szavazzanak rá eddigi hívei.De mi lesz, ha Chávez ezúttal nem épül fel, nem tud visszatérni az elnöki székbe a jelenlegi mandátumának kitöltésére sem?

Chávez már korábban is utalt arra, hogy ha esetleg nem tudja végezni a teendőit, úgy más is továbbviheti radikálisan baloldali politikáját. Szerinte a „bolivári forradalom” nem egy emberen múlik, Venezuelának kiváló vezetői vannak rajta kívül is.

Az elnök pedig sosem csak rövidtávra tervezett. 1999-es hatalomra kerülése óta folyamatosan távlati, több évtizedre előremutató terveket szőtt. Most ehhez, úgy fest, egy utód kell. De ki is ez a Manduro?

Nicolas Manduro pályafutását buszvezetőként kezdte, majd szakszervezeti vezető lett. Chávezt külügyminiszterként is segítette, amikor feladata gyakran az volt, hogy enyhítse a háttérben az elnöke által tett harcos kijelentések káros hatásait az Egyesült Államok, vagy szomszédos Kolumbia felé.

A jelenlegi alelnök felkészültsége és tapasztalata lehetővé tenné, hogy vezesse az ország politikáját. Azonban az a karizma, amellyel Chávez bír, nincs meg benne. Ez nem csak a választók előtt lehet problémás, de a kormányzó elit belső összetartását is kikezdheti a tekintély hiánya.

Nem mellesleg a politikai paletta túloldalán is vannak kihívói. Ilyen Elias Jaua korábbi alelnök, aki jelenleg Miranda kormányzója lenne, a tehetősebbek és a felső-középosztálybeliek körében rendkívül népszerű.

Több elemző is arra hívta fel a figyelmet az utóbbi időben, hogy Venezuela káosz elé nézhet, ha Chávez nem lesz tovább elnök. És bár a legutóbbi választási eredmények szerint Chávez személye kezd egyre megosztóbb lenni az országon belül, nélküle mégis széthullhat az olajban gazdag dél-amerikai állam. 

Brazília északi részén az elmúlt fél évszázad legszárazabb éve volt az idei. A csapadék hiánya elképesztő pusztítást végzett az ország ezen részén, hatásait pedig országosan érezteti. 

Már tavasszal arról cikkezett a világsajtó, hogy Brazília északi, észak-nyugati régióit az elmúlt 50 esztendő legkomolyabb szárazsága sújtja. A csapadék hiánya kipusztítja a növényzetet, megöli a háziállatokat, de az emberre közvetlenül is veszélyes, ugyanis kiapadnak az ivóvíz-tartalékok.

Az al-Dzsazíra helyi riportja egy farmert idéz, akinek 1000 szarvasmarhája és a egész kukoricatermése veszett oda, miután 19 hónapja nem hullott jelentős csapadék a térségben. Sok gazdálkodó hitelt is felvett, hogy a jószágoknak takarmányt vehessen, legalább az állatok éljék túl, ha már a növényzetnek annyi, ám sok szabadon tartott marha elutasítja a gyári táplálékot. A gazdák pedig kifogynak a pénzből és már csak az esőért imádkozhatnak, ami csak nem jön.

Pernambuco tartományban, az ország észak-nyugati vidékén mindig is a legfontosabb szakmák közé tartozott a szarvasmarha tenyésztése. A Magyarországnyi területű állam is bőséggel hozzájárult ahhoz, hogy Brazília a világ második számú szarvasmarha-exportőre lehessen. Legalábbis eddig. A szárazságnak köszönhetően több tízezren maradtak megélhetés nélkül, elveszítve az errefelé népszerű családi gazdaságukat.

Az ország gazdasága is megérzi az aszályt. Nem csak a marha-export, de a tejtermelés is jelentősen visszaesett. Az idei évre közel 60 százalékkal csökkent a termelékenység az ágazatban. A zöldségek és gyümölcsök árai átlagban 100-200 százalékkal emelkedtek.

A száraz időjárás az élet minden területére kihatással van. Mivel sorra száradnak ki az ivóvízkészletek, az aszály tartóssá válásával egész városok néptelenedhetnek el.

A kormány azonnali segélyekkel igyekszik enyhíteni a súlyos helyzetet. Naponta tartálykocsikkal járják az érintett települések utcáit a kormány által bérelt cégek munkatársai, hogy friss ivóvizet adhassanak a lakosságnak.

A tűzoltás mellett azonban egy hosszú távú stratégiára is szükség van. Néhány éve zajlik egy többmilliárd dolláros központi kormányzati projekt, mely a Rio Sao Fransisco folyó vizét terelné sok kisebb csatornába, melyek elérhetnék Pernambuco állam településeit. Ez azonban máig nem valósult meg, így a helyiek csak az eső mielőbbi megérkezésében bízhatnak.  

Két, eddig tabunak számító ügyben is lazul az amerikai közvélemény és a politika megítélése. Az Egyesült Államokban egyre több helyen legalizálják a melegházasságot és a marihuánát. Felnőtt korba lépett a társadalmuk?

Európában a mikulás, Washington államban a szabad marihuána-fogyasztás jött el december 6-án. Ezentúl orvosi rendelvény nélkül is tarthat minden 21. életévét betöltött személy 1 uncia, azaz valamivel több mint 28 gramm füvet.

A marihuána legalizálásával Washington állam Kolorádót követte a sorban. Tavaly Kaliforniában is csak minimális különbségen múlt a szabad füvezés. A népszavazások alapján, melyek megelőzik a törvényi módosítást, sosem volt még ilyen széles kiállás Amerikában a szabad cannabis-fogyasztás mellett. Az amerikai Gallup szerint a közvélemény mindössze 12 százaléka támogatta ezt 1969-ben, míg 2010-ben ez a szám már 50 volt.

A felmérések alapján egy generációváltás hatása látszik megnyilvánulni. A CBS hírcsatorna megkérdezése szerint a 18 és 29 év közötti társadalmi réteg 72 százaléka támogatja a melegek házassághoz való jogát, míg a 45-64-es korosztálynak már csak mintegy 33 százaléka. Ez az arány a fent említett korcsoportokban a marihuánánál 53-30.

Egyesek szerint ennek a generációs különbségnek az oka az lehet, hogy mennyi információja akad valakinek az adott kérdésben első kézből. Míg az idősebbek kevesebb nyíltan meleg honfitársukkal találkozhattak pár évtizeddel ezelőtt, illetve kevesebben érhették el  és próbálhatták ki a marihuánát, addig ezek manapság közelibb dolgok.

Egy tavalyi felmérés szerint a 12 és 60 év közöttiek nagy része kipróbálta már a marihuánát, míg az ennél idősebb korosztályban a testközeli élményt átéltek száma elenyésző. Így érthető félelmük és távolságtartásuk a témában, míg a fiatalabb korosztályok megengedőbbek.

2011-től folyamatosak azok az előterjesztések, melyek a szövetségi tiltást szeretnék feloldani a marihuánára. Enélkül ugyanis egy furcsa helyzet alakul ki, amivel majd várhatóan sokat foglalkoznak a jogászok, jogalkotók.