Burmában (Mianmar) nyolc évvel ezelőtt döntötte el a katonai junta, hogy elköltöztetik az addigi fővárost, Rangunt. A négymilliós nagyvárostól 300 kilométerre meg is kezdték egy új, modern metropolisz alapjainak lerakásait. Najpjido azonban csak egy papírmasé kirakat lett, mely a nem létező gazdagságot akarja láttatni, ott, ahol csak a szegénység mérhetetlen.
A nap királyi városa- mert bizony ezt fedi a nehezen kiejthető név- nem sok lakost vonz. A szellemvárosba 2011 óta tehetik be külföldiek a lábukat, akik legalább meg tudják fizetni a borsos szobaárakat. A csillogó utcák és épületek mögött azonban a nagy semmi van, a térség legszegényebb országában hamis képet próbál festeni a keserves mindennapokról.
Az utcákon csak néhány motoros, vagy autós látható. Bár a kormány szerint közel egymillió lakosa van Najpjidónak, ez aligha lehet igaz, hiszen a boltok java is kong az ürességtől. Az eszelősség és a megalománia ihlethette azt a 12 sávos utat is, mely az új parlament épületéhez vezet. A város alkalmi lakosait az itt tartott konferenciákért idelátogató üzletemberek és a képviselők adják. Utóbbiak panaszkodnak is, hogy egy puszta közepén kell tölteni az ülési ciklusokat, mivel eszük ágában sincs odaköltözni. A város ráadásul sokkal előnytelenebb klímával rendelkezik, mint Rangun. A száraz évszakban elviselhetetlen a forróság, a monszun idején pedig extrém mennyiségű csapadék hull.
Mondjuk díszletvárosként még rátalálhat Hollywood.