Külügyér

Hogyan vált az Egyesült Államok egyik legvirágzóbb metropoliszából a több tízezer elhagyott, romos épület poszt-apokaliptikus kísértetvárosává Detroit?

Az amerikai és a világ más országából érkező fotósoknak is kedvelt témája Detroit. Az egykori ipari metropolisz utcáit sok helyütt ugyanis olyan sivár és szomorú környezet jellemzi, amelyet bármelyik zombi-film díszleteként felhasználhatna Hollywood.

A Michigan államban található várost egykoron francia kereskedők alapították, később az amerikai autógyártás fellegvára lett. A vesztét is ez okozta, ugyanis az egykor prosperáló ipar az utóbbi évtizedekben, a mélybe került. Ugyanakkor már a múlt század 60-as éveiben is a dekadencia jegyei mutatkoztak.

Mototown. Így nevezték Detroitot, amikor három gépjárműgyártó óriás is kivette a részét abban, hogy az egyik legfelkapottabb és legnépesebb USA-várossá váljék. Aztán megkezdődtek az elbocsátások a gyártóknál, ahogy később a kereslet is megcsappant a korántsem gazdaságos autókat gyártó vállalatoknál. A nyugati világ ipara Ázsiába költözött, az abbab dolgozók pedig lapátra kerültek. A népesség pedig már nem beköltözött, hanem menekülőre fogta.

Az elnéptelenedés még a város peremén lévő szegénynegyedeket is elnéptelenítette. Egyes fotók pedig nagyon hasonlóak a Csernobilról készültekhez. Mondhatni, kísérteties a hasonlóság. Két francia fotós közös sorozata azóta bejárta a világot, rámutatva, hogy mennyire múlandó még egy modern nagyváros is.

Nem csak képek, hanem különböző memoárok is megjelentek, tisztelegve a nagyváros egykori fényűző mivolta előtt, az okokat keresve. Legutóbb Mark Binelli írt könyvet Mototown-ról, Detroit utolsó napjai címmel. Ebben megjegyzi, hogy már a válság kitörése előtt sem volt minden olyan, mint amilyennek a külső szemlélő láthatta. Rendszeresek voltak a faji jellegű összetűzések a városban, több fegyvert birtokoltak, mint ahányan lakták Detroitot, ahol a gyilkosságok száma háromszorosa volt New York-énak.

A hatvanas évektől kezdve a gyártást mindinkább olyan országokba telepítették, ahol olcsóbb volt a munkaerő. A kezdődő hanyatlás jelei már 1967-ben megmutatkoztak. Egy nyári napon a rendőrség egy illegális báron ütött rajta, ami feltüzelte a növekvő munkanélküliség miatt amúgy is frusztrált lakosokat, ami aztán hatnapos zavargásokhoz vezetett. Ez felülmúlta az 1992-es Los Angelesben történt felkeléseket, így azóta is az USA történelmének legvéresebb zendüléseként tartják számon. 43-an meghaltak, közel 3000 épületet tettek a földdel egyenlővé, míg a börtönöket 7000 zavargóval töltötték fel.

A véres események óta nem beszélhetünk már metropoliszról, bár még mindig az állam legnagyobb városa 700 000 lakójával. Egyes adatok szerint csak minden ötödik épület lakott, 13 000 lakóépület pedig teljesen üresen áll. A Michigan Central Station a világ legmagasabb pályaudvari épülete volt 1923-as átadásakor, mára azonban teljesen kihalt. Jelenleg is újraindításán dolgoznak, ami dollármilliárdokat emészt fel, sikeressége azonban kétséges. Így járt a Lee Plaza Hotel is, mely a nyolcvanas évekre ment teljesen tönkre.

Bár az itt élők minden erejükkel azon dolgoznak, hogy legyen értelme kitartásuknak és talpra álljon a város, ez az álmuk a 2008-as válsággal alighanem szertefoszlott. A legjövedelmezőbb dolog a várossal kapcsolatban, amit az ember tehet, hogy könyvet ír, vagy fotózza. Nekrológ gyanánt. 

A szlovák államfőnek is köze lehet egy vadász halálához? A sajtó faggat, Gasparovic kabinetje pedig napról-napra különböző alibikkel rukkol elő. Eddig egyik sem ült.

Minden egy blogbejegyzéssel kezdődött. A cikkben a szerző Michal Bobák, egykori vadászati referens 2009-es halálával kapcsolatban nem kevesebbet állít, mint hogy Ivan Gasparovic államfővel volt, mikor egy golyó halálra sebezte. Köztudott volt, hogy Bobák és a szlovák államfő baráti viszonyban vannak, gyakran jártak közös vadászatokra.

"Štefan Drozdnak volt mit megköszönnie Gašparovičnak, aki korábban megvédte őt a Katonai Erdészet élén. 2011-ben Drozdot 18 hónap feltételes szabadságvesztésre ítélték, mégpedig azzal a feltétellel, hogy soha többé nem foghat a kezébe lőfegyvert"- idézi a bejegyzést magyarul a Parameter.sk hírportál. Ezt a szerző annak kapcsán jegyzi meg, hogy Drozd volt az, aki az akkori balesetet és a nem szándékos emberölés tényét magára vállalta vallomásában.

Az elnök hivatala a cikk megjelenése után feljelentést tett rágalmazás vádjával. A szerző azzal védekezik, ő nem állította, hogy az elnöknek köze lehet Bobák halálához, arról pedig nem tehet, hogy a „tények ennyire összefüggnek egymással”. Az ügy érdekesebb, Gasparovic számára pedig kínosabb része pedig csak azután következett.

Marek Trubac, az államfő szóvivője hivatalosan azt közölte, az elnök Horvátországban nyaralt, amikor az incidens történt. Állítólag Gasparovic csak azután értesült barátja sajnálatos haláláról, hogy visszaérkezett Pozsonyba. A Sme hírportál azonban a bejegyzés megjelenését követő közleményeknek utánaeredve arra jutott, az elnök korábban hazatért, Bobák halálakor már Szlovákiában tartózkodott.

A golyó 2009 augusztus 2-án fúródott Bobák mellkasába, az elnök pedig egy hivatalosa levél címzése szerint már július 30-án visszatért nyaralásából.  Ebben egy törvényt utasít el Gasparovic, így szerepel rajta szignója is. Bár a július 20-án kezdődő szabadságát akkor a hivatal két hetes vakációként jelentette be, arról nem volt szó, hogy az elnök végig a horvát tengerparton lesz. A baleset után pár nappal a Pravdában Trubac el is szólta magát, eszerint pedig Gasparovic július utolsó napján már Pozsonyban volt.

A kínos lelepleződés után Trubac szintén a Pravda újságírójának beismerte a „hibát” és módosított az alibin. Az új történet szerint Gasparovic egy pozsonyi focimeccset tekintett meg a tragédiát megelőző napon. Ez azért lehet fontos, mert egy napilap megírta, hogy a titkosszolgálatok szerint a haláleset hivatalos dátumaként szereplő időpontot (augusztus 2.) megelőző napon egy magas rangú állami tisztviselővel vadászott Bobák. Ezt a titkosszolgálatok nem kommentálták, így el sem utasították, igaz meg sem erősítették és a későbbi rendőrségi jegyzőkönyvek sem említik az értesülést.

Azonban a héten ez az alibi is bukni látszik. A közleményben szereplő napon (augusztus 1.) ugyanis nem rendeztek futballmérkőzést a fővárosban. Egy nappal később, Bobák halálának napján játszott a Slovan az első liga aktuális fordulójában. Rejtély, hogy miért hazudik az alibit illetően az elnök hivatala. Az ügy mindenesetre egyre kínosabb és gyanúsabb. 

Meredek elméletek kezdtek el keringeni Vlagyimir Putyin orosz elnök feleségéről. Ludmilla Putyinát gyakorlatilag nem látni mostanság nyilvánosan, de már tavaly is internet szerte keresték a First Ladyt.

Putyin 60. születésnapját pompás népünnepéllyel tették emlékezetessé. Az óriási felhajtás már-már a sztálini személyi kultuszt idézte. Ludmilla Putyina 55. szülinapja múlt vasárnap hangtalanul múlt el. Nem csak hogy a nagyszabású ünneplések maradtak el, de még az állami médiában sem mondtak egyetlen szót sem az ország első emberének nejéről. No, ez azért nem teljesen igaz, mert egy hírügynökség honlapján a Newsweek újságírói felfedezni véltek egy közleményt, mely arról szól, hogy Putyin Medvegyev kormányfővel és születésnapos feleségével síel az ortodox karácsony alatt.

Putyinánál, szegénynél még egy francia színész is jóval nagyobb visszhangot keltett oroszhonban. Múlt héten Gérard Depardieu friss és ropogós orosz útlevelével volt tele nem csak az orosz, de a nemzetközi sajtó is. A nép azt láthatta, hogy neje szülinapján az elnök egy tagbaszakadt színész vállát lapogatja.

Már a múlt esztendő első hónapjaiban téma lett egyes orosz internetezők körében First Lady-jük holléte. Az összeesküvéseket kedvelők körében vadabbnál vadabb elméletek keringtek arról, hogy vajon miért marad rejtve Putyina. Egyesek szerint Putyinnak viszonya van egy másik nővel, de vannak, akik ilyen triviális történettel nem elégszenek meg. A fantáziadúsabb pletykák arról is szólnak, hogy a first lady egy észt határhoz közeli kolostorba vonult vissza, amit állami milliókból építettek át számára.

Putyina csak elvétve tűnik fel a médiában. A szemfülesek felfedezhették nemrég az orosz televízióban, amint Krakkó belvárosát veszi szemügyre lengyel kolleginájával. Férjével közösen azonban legutóbb tavaly tavasszal kapták lencsevégre, mikor Putyint újra elnökké avatták. Persze annak idején már a szovjet vezetőknél sem volt nagy divat nyilvánosan szerepeltetni az asszonyt. Szegény Gorbacsov is megkapta a keményvonalas párttagoktól annak idején, hogy neje aktív közéleti szerepet vállalt.

Ám tényleg csak a konzervatív, a „nők helye a konyhában” típusú megközelítés az oka Putyina eltűnésének? Csak nyugatról tűnik ez olyan szokatlannak, az oroszok jobb szeretik a nemzet atyjának tekintett Putyint egyedülállónak látni? Egyes politikai elemzők és szociológusok szerint igen. Bár a kolostorba vonulás, vagy a megcsalás zaftos téma, ezek közül eleddig egyikre sem utaltak konkrét jelek.

Oleg Blotszki, Putyinról írt életrajzi könyvében idézi Putyina panaszos szavait, amit állítólag a First Lady mesélt neki. E szerint, amikor a későbbi államfő még Németországban dolgozott, mint KGB-ügynök, Putyina pedig második gyereküket várta, az ifjú Vlagyimir a boltban vett élelmiszerrel megrakott szatyrokat sem segített felcipelni az elemeltre nejének. Az ugyanis a háziasszony dolga.

Visszaesett a nők eddig sem fajsúlyos befolyása a legfelsőbb döntéshozatali szinteken az Egyesült Államokban. A célig már eljutnak, a szalagot átszakítani azonban egyelőre nem tudják. Obamát kikezdte a sajtó második ciklusának személyi döntései miatt.

Az amerikai sajtó élesen bírálni kezdte Obamát, mivel látványosan tűnnek el, az eddig sem nagy számban jelenlévő nők az elnök környezetéből.  A New York Times közölt egy fotót, melyen az elnök december végén a fiskális szakadék elkerüléséről egyeztet szakértőivel. A hír szerint 11 tanácsadó volt jelen akkor az elnök dolgozószobájában, amiből a fotón 10 látszik. Mindannyian férfiak.

A helyzet persze eddig sem volt sokkal jobb a nők arányával kapcsolatban, de most tovább romlik. Hillary Clinton helyét John Kerry veszi át a külügy élén, így mínusz egy hölgy. A sokáig esélyesnek tartott Susan Rice is lehetett volna az ex-elnök feleségének utóda, azonban a politikai csatározások kikezdték Rice hírnevét. A napokban az egykori republikánus szenátor Chuck Hagelt nevezte ki Obama a védelmi tárca élére, pedig Michéle Fluornoy is az esélyesek közt volt. Végül Fuornoy sem javíthatott az arányon. Ezek fényében megállapítható, hogy az amerikai elnök belső körében továbbra is erős férfidominancia lesz jellemző.

A Fehér Ház alsóbb szintjein ugyanakkor kiegyenlítettebb a nemek aránya, mint az mondjuk George W. Bush elnöksége alatt volt. Akkor egyharmada volt csupán nő az elnöki stábnak. A jelenlegi 43 százalékos női arány azonban már Bill Clinton elnöksége alatt is megvolt, a helyzet tehát sokat nem változott a kilencvenes évek óta. Hiába büszkélkedett az elnök személyzeti igazgatója azzal, hogy közel fele-fele arányban vesznek részt nők a Fehér Ház munkájában, a fontos pozíciókat férfiak kapták. Ráadásul köztük sem található fekete, ázsiai, vagy akár latin. Mint egy republikánus golf klubban.

Rosa Brooks, a Foreign Policy magazin hasábjain nem leplezi felháborodását. „Védelmi miniszter? Egy fehér férfi. Külügyminiszter? Egy fehér férfi. A CIA vezetője? Egy fehér férfi. A hírszerzés feje? Egy fehér férfi. A vezérkari főnök? Egy fehér férfi. A Fehér Ház kabinetfőnöke? Egy fehér férfi.”- summázza Brooks az egyértelmű férfiuralmat.

Ha minden egyes posztra lett volna megfelelő női jelölt is, akik szóba is kerültek, ám mégsem őket választották, úgy a megfelelő megoldás sokak szerint egy női kvóta felállítása lenne. Azonban erre nincs sok esély, ahogy arról a Demokrata Párt egyik tanácsadója nemrég nyilatkozott. Tracy Sefl szerint a jelöltek közül a legrátermettebbeket választották ki, csupán a véletlen műve, hogy mind fehér férfiak. Ebben a párt és a kormányzat legtöbb megkérdezett tagja- nők és férfiak egyaránt- egyet is ért.

Egy helyütt talán mégis felcsillan egy kis remény a nők befolyásának növekedésével kapcsolatban. Az amerikai kincstár eddig férfiuralom alatt állt, ám a Bush-éra 64 százalékos rátájához képest mára csak 57 százalékban vezetnek a férfi kinevezettek. Ez a Clinton-kormány időszakánál is egyenlőbb arány. A kincstárnál pedig nem csak portásnak neveznek ki nőket, többen is döntő pozícióban vannak.

A sajtóban így újra felerősödnek a női egyenjogúságot, hasonlóságokat és különbségeket firtató gondolatok, érvek. Már jelennek meg a cikkek a nők józanabb döntéshozói képességéről, a férfiak hormonális problémáiról, a családi ügyek intézésének felelősi köréről és így tovább. Pedig egyértelmű, hogy Amerikában talán a világon legkisebb mértékben determináló hatású, hogy valaki milyen neműként látja meg a napvilágot. Idő kérdése, és a nők is a legmagasabb pozíciókba kerülnek. Gondoljunk vissza, ki hitte volna el, ha valaki 10 éve azt mondja, hogy egy színesbőrű fickó költözik az Ovális Irodába!

Ahogy a Russia Today orosz televízió fogalmazott; meghasadt az amerikai Fox tévécsatorna tudata az új migrációs törvény kapcsán.

Egy elég egyszerű hír foglalkoztatja az amerikai hírcsatornákat a napokban. Ez arról a törvényről szól, mellyel Obamáék a bevándorlók állampolgárrá válását segítenék elő. A konzervatív Fox tévécsatorna azonban egy kis izgalmat vitt a dologba azzal, hogy különböző célcsoportoknak más és más módon tálalták a sztorit.

A Mediamatters honlapja közölte először, hogy két, homlokegyenest különböző címlappal köszöntötte a törvényt a konzervatív médium. A latin-amerikai bevándorlóknak szóló Fox News Latino címlapja pozitívumként számol be az eseményről: „Az Egyesült Államok megkönnyíti egyes bevándorlóknak az állampolgárrá válást, így nem szakadnak szét családok”. A Fox Nation azonban mást emel ki. „Obama amnesztiát hirdet”- írják. A különbség még szembetűnőbb, ha a két képet vetjük össze a cikkek elején. Az egyik jól öltőzött migránsokat mutat, míg a másik egy razzián készülhetett, miközben dél-amerikai bűnözők bilincsbe verve várják sorsukat.

Logikus a kérdés, ha a jobbos Fox News ennyire bevándorló-ellenes, miért működtet spanyol ajkúaknak szóló csatornát? A Madiamatters szerint a válasz egyszerű: a profit miatt. Az egyre nagyobb számú latin közösségek ugyanis már régóta igénylik az anyanyelvükön megszólaló csatornák, lapok, reklámok meglétét. Persze politikai haszna is lehet a Fox News Latino-nak. Mitt Romney ellenében összehasonlíthatatlanul népszerűbb volt a bevándoroltak és leszármazottaik körében Barack Obama a novemberi elnökválasztások idején. Felismerve az ebben rejlő veszélyeket, a konzervatívok azóta revideálni igyekszenek eddigi anti-migrációs álláspontjukat. De mi lesz a tipikus jobbos szavazókkal?