Visszaesett a nők eddig sem fajsúlyos befolyása a legfelsőbb döntéshozatali szinteken az Egyesült Államokban. A célig már eljutnak, a szalagot átszakítani azonban egyelőre nem tudják. Obamát kikezdte a sajtó második ciklusának személyi döntései miatt.
Az amerikai sajtó élesen bírálni kezdte Obamát, mivel látványosan tűnnek el, az eddig sem nagy számban jelenlévő nők az elnök környezetéből. A New York Times közölt egy fotót, melyen az elnök december végén a fiskális szakadék elkerüléséről egyeztet szakértőivel. A hír szerint 11 tanácsadó volt jelen akkor az elnök dolgozószobájában, amiből a fotón 10 látszik. Mindannyian férfiak.
A helyzet persze eddig sem volt sokkal jobb a nők arányával kapcsolatban, de most tovább romlik. Hillary Clinton helyét John Kerry veszi át a külügy élén, így mínusz egy hölgy. A sokáig esélyesnek tartott Susan Rice is lehetett volna az ex-elnök feleségének utóda, azonban a politikai csatározások kikezdték Rice hírnevét. A napokban az egykori republikánus szenátor Chuck Hagelt nevezte ki Obama a védelmi tárca élére, pedig Michéle Fluornoy is az esélyesek közt volt. Végül Fuornoy sem javíthatott az arányon. Ezek fényében megállapítható, hogy az amerikai elnök belső körében továbbra is erős férfidominancia lesz jellemző.
A Fehér Ház alsóbb szintjein ugyanakkor kiegyenlítettebb a nemek aránya, mint az mondjuk George W. Bush elnöksége alatt volt. Akkor egyharmada volt csupán nő az elnöki stábnak. A jelenlegi 43 százalékos női arány azonban már Bill Clinton elnöksége alatt is megvolt, a helyzet tehát sokat nem változott a kilencvenes évek óta. Hiába büszkélkedett az elnök személyzeti igazgatója azzal, hogy közel fele-fele arányban vesznek részt nők a Fehér Ház munkájában, a fontos pozíciókat férfiak kapták. Ráadásul köztük sem található fekete, ázsiai, vagy akár latin. Mint egy republikánus golf klubban.
Rosa Brooks, a Foreign Policy magazin hasábjain nem leplezi felháborodását. „Védelmi miniszter? Egy fehér férfi. Külügyminiszter? Egy fehér férfi. A CIA vezetője? Egy fehér férfi. A hírszerzés feje? Egy fehér férfi. A vezérkari főnök? Egy fehér férfi. A Fehér Ház kabinetfőnöke? Egy fehér férfi.”- summázza Brooks az egyértelmű férfiuralmat.
Ha minden egyes posztra lett volna megfelelő női jelölt is, akik szóba is kerültek, ám mégsem őket választották, úgy a megfelelő megoldás sokak szerint egy női kvóta felállítása lenne. Azonban erre nincs sok esély, ahogy arról a Demokrata Párt egyik tanácsadója nemrég nyilatkozott. Tracy Sefl szerint a jelöltek közül a legrátermettebbeket választották ki, csupán a véletlen műve, hogy mind fehér férfiak. Ebben a párt és a kormányzat legtöbb megkérdezett tagja- nők és férfiak egyaránt- egyet is ért.
Egy helyütt talán mégis felcsillan egy kis remény a nők befolyásának növekedésével kapcsolatban. Az amerikai kincstár eddig férfiuralom alatt állt, ám a Bush-éra 64 százalékos rátájához képest mára csak 57 százalékban vezetnek a férfi kinevezettek. Ez a Clinton-kormány időszakánál is egyenlőbb arány. A kincstárnál pedig nem csak portásnak neveznek ki nőket, többen is döntő pozícióban vannak.
A sajtóban így újra felerősödnek a női egyenjogúságot, hasonlóságokat és különbségeket firtató gondolatok, érvek. Már jelennek meg a cikkek a nők józanabb döntéshozói képességéről, a férfiak hormonális problémáiról, a családi ügyek intézésének felelősi köréről és így tovább. Pedig egyértelmű, hogy Amerikában talán a világon legkisebb mértékben determináló hatású, hogy valaki milyen neműként látja meg a napvilágot. Idő kérdése, és a nők is a legmagasabb pozíciókba kerülnek. Gondoljunk vissza, ki hitte volna el, ha valaki 10 éve azt mondja, hogy egy színesbőrű fickó költözik az Ovális Irodába!
