Hogyan vált az Egyesült Államok egyik legvirágzóbb metropoliszából a több tízezer elhagyott, romos épület poszt-apokaliptikus kísértetvárosává Detroit?
Az amerikai és a világ más országából érkező fotósoknak is kedvelt témája Detroit. Az egykori ipari metropolisz utcáit sok helyütt ugyanis olyan sivár és szomorú környezet jellemzi, amelyet bármelyik zombi-film díszleteként felhasználhatna Hollywood.
A Michigan államban található várost egykoron francia kereskedők alapították, később az amerikai autógyártás fellegvára lett. A vesztét is ez okozta, ugyanis az egykor prosperáló ipar az utóbbi évtizedekben, a mélybe került. Ugyanakkor már a múlt század 60-as éveiben is a dekadencia jegyei mutatkoztak.
Mototown. Így nevezték Detroitot, amikor három gépjárműgyártó óriás is kivette a részét abban, hogy az egyik legfelkapottabb és legnépesebb USA-várossá váljék. Aztán megkezdődtek az elbocsátások a gyártóknál, ahogy később a kereslet is megcsappant a korántsem gazdaságos autókat gyártó vállalatoknál. A nyugati világ ipara Ázsiába költözött, az abbab dolgozók pedig lapátra kerültek. A népesség pedig már nem beköltözött, hanem menekülőre fogta.
Az elnéptelenedés még a város peremén lévő szegénynegyedeket is elnéptelenítette. Egyes fotók pedig nagyon hasonlóak a Csernobilról készültekhez. Mondhatni, kísérteties a hasonlóság. Két francia fotós közös sorozata azóta bejárta a világot, rámutatva, hogy mennyire múlandó még egy modern nagyváros is.
Nem csak képek, hanem különböző memoárok is megjelentek, tisztelegve a nagyváros egykori fényűző mivolta előtt, az okokat keresve. Legutóbb Mark Binelli írt könyvet Mototown-ról, Detroit utolsó napjai címmel. Ebben megjegyzi, hogy már a válság kitörése előtt sem volt minden olyan, mint amilyennek a külső szemlélő láthatta. Rendszeresek voltak a faji jellegű összetűzések a városban, több fegyvert birtokoltak, mint ahányan lakták Detroitot, ahol a gyilkosságok száma háromszorosa volt New York-énak.
A hatvanas évektől kezdve a gyártást mindinkább olyan országokba telepítették, ahol olcsóbb volt a munkaerő. A kezdődő hanyatlás jelei már 1967-ben megmutatkoztak. Egy nyári napon a rendőrség egy illegális báron ütött rajta, ami feltüzelte a növekvő munkanélküliség miatt amúgy is frusztrált lakosokat, ami aztán hatnapos zavargásokhoz vezetett. Ez felülmúlta az 1992-es Los Angelesben történt felkeléseket, így azóta is az USA történelmének legvéresebb zendüléseként tartják számon. 43-an meghaltak, közel 3000 épületet tettek a földdel egyenlővé, míg a börtönöket 7000 zavargóval töltötték fel.
A véres események óta nem beszélhetünk már metropoliszról, bár még mindig az állam legnagyobb városa 700 000 lakójával. Egyes adatok szerint csak minden ötödik épület lakott, 13 000 lakóépület pedig teljesen üresen áll. A Michigan Central Station a világ legmagasabb pályaudvari épülete volt 1923-as átadásakor, mára azonban teljesen kihalt. Jelenleg is újraindításán dolgoznak, ami dollármilliárdokat emészt fel, sikeressége azonban kétséges. Így járt a Lee Plaza Hotel is, mely a nyolcvanas évekre ment teljesen tönkre.
Bár az itt élők minden erejükkel azon dolgoznak, hogy legyen értelme kitartásuknak és talpra álljon a város, ez az álmuk a 2008-as válsággal alighanem szertefoszlott. A legjövedelmezőbb dolog a várossal kapcsolatban, amit az ember tehet, hogy könyvet ír, vagy fotózza. Nekrológ gyanánt.
