Külügyér

Van egy város, ahol a diákokat a köztéri neon neveli. Ha a sötét beáll, megindul a harc a fényárban úszó kis pontokért. Üdv Guineában!  

Ahogy leszáll az este Guinea népes fővárosában, Conakryben, tanulók ezrei tolonganak egy-egy négyzetméternyi fényes területért. Ha besötétedik az ég Nyugat-Afrika fölött, Conakry diákjainak fel kell kerekedniük, benzinkutakat, parkolókat kell keresni a fényért.

A belváros kivételével Conakry áramellátása meglehetősen gyér. Egy hétre mindössze 45 óra ellátás jut, amit meghatározott ciklusokban adagolnak a háztartások számára. Vagy esze hattól éjfélig, vagy éjféltől reggel nyolcig éghetnek a lámpák, így a diákok is ezekhez a ciklusokhoz igazítják az otthoni- vagy inkább a köztéri- felkészülést.

Az általános iskolástól az egyetemistáig minden szorgos diák felkerekedik, hogy olyan helyet találjon, ahol van köztéri világítás. Benzinkutakon, járdákon, parkolókban gyűlnek össze, aki korán eszmél, közvetlenül a fényt adó izzó alatt foglalhat helyet.

Néhány hete zavargásokhoz vezetett a főváros esetleges áramellátása. Az évek óta tartó ellátási problémák orvoslása minden helyi politikus elsőszámú ígérete, ám eleddig semmi sem változott. Amíg a tetemes, nyersanyag-exportból származó bevételeket nem fordítják az átlagpolgárok szükségleteinek kielégítésére, a jövő nemzedéke a benzinkutakon cseperedik fel. 

Hamarosan útmutatást kapnak a svéd cégek, hogyan tehetnek szert a „rózsaszín pénzre”.

A svédországi kereskedelmi szövetség útmutatót készül kiadni, mellyel a hazai cégeknek segítenek abban, hogyan célozhatják meg a leszbikus, meleg, biszexuális, vagy transznemű (LGBT) közösségeket.

A füzet többek közt tanácsot ad, hogyan alakítsanak ki nemileg semleges munkahelyeket, vagy gyártsanak hasonló reklámokat. A melegbarátnak is titulált reklámokban például ajánlatos a „feleség” helyett a „partner” szó említése, ha az adott cég szeretne hasznot a 15 milliárd dollár vásárlóerőt képviselő svéd LGBT közösségektől.

A „rózsaszín pénznek” is nevezett forgalom egyre nagyobb méreteket ölt a nyugati világban, így a cégeknek ajánlatos figyelembe venni az LGBT közösségek igényeit, ha profitálni szeretnének ebből a szektorból. Az Egyesült Államokban tavaly csaknem 800 milliárd dollárra rúgott a közösség tagjai által képviselt vásárlóerő.

A pink pénzre hajtó marketing-stratégiákat és az azokat alkalmazó cégeket gyakran kritizálják jogvédő csoportok. Szerintük az LGBT embereket „beárazó” vállalatok hozzájárulnak a diszkrimináció fenntartásához, és a szegregációhoz. 

Sok a képzett bevándorló, de Németországnak versenyezni kell értük, különben egy évtizeden belül milliós hiány lehet a munkaerőpiacán.

Érdekes kutatási eredmény látott nemrég napvilágot Németországban. Két kutatóintézet az országba újonnan bevándorlók képzettségét vizsgálva arra jutott, magasabb a képzett szakemberek aránya a migránsok köreiben, mint a már ott élőknél.

A kutatásból kiderül, a 2009-ben Németországba vándorolt 15 és 65 év közöttiek 43 százaléka rendelkezik egyetemi diplomával, vagy szakiskolai oklevéllel. Ez az adat 2000-ben még csak 23 százalék volt. Emellett a „honos” lakosság mutatóit is jócskán kenterbe veri.

Mindezek ellenére a német lakosság zöme még mindig negatív képet vizionál a bevándorlók kapcsán. Ha a migrációt említjük, még mindig a „képzetlen”, „naplopó” hívószavak ugranak be a többség számára. Igaz, a londoni, vagy stockholmi zavargások, melyeket egy szűk minoritás követ el, jóval komolyabb hírértéket képviselnek.

Márpedig a válságból kikecmergő Németországnak szüksége van a képzett munkaerőre. Az OECD kutatásaiból kiderül, Dánia, Ausztrália, Nagy-Britannia, tehát a hasonló fejlettségi szinten lévő államok jóval több képzett migráns munkaerőt szippantanak fel. A népesség elöregedése miatt 2025-re 6,5 millióan fognak hiányozni a német munkaerőpiacról.

Németországba 2011-ben 17 000 képzett bevándorló érkezett az Európai Unió határain túlról. Ugyanakkor, ahogy a tanulmány is rámutat, sokan túl hamar elhagyják az EU legnagyobb gazdaságát. 

Nehéz az iráni nők sorsa a zeneiparban. Paradox helyzetet teremt, hogy ismertségük növekedésével inkognitójukat arányosan kell erősíteni.

Hiába ismertek a neten, esetleg más országokban is hallgatóságra leltek, sosem ismerheti fel őket senki az utcán. Videóikban nem látjuk az arcukat, csak a hangjukat halljuk. Ők Irán zenészei, akiknek „bűnük” az, hogy nőnek születtek.

A perzsa államban a nőknek tilos éneklésre adni a fejüket. Néhány ritka kivételtől eltekintve- amikor engedélyt kapnak a hatóságtól, hogy tradicionális perzsa dalokat zengjenek- komoly büntetést von maga után, ha egy nő a zenében próbál meg kiteljesedni. A törvények szerint akár 79 korbácsütésre is ítélhető, de ha úgy találják, hogy zenéje „dekadens”, akár börtönben is végezheti az, akit sok más országban körberajonganának.

Kitörési lehetőséget az internet biztosíthat Iránban. 2009-ben mutatták be Bahman Ghodabi rendező filmjét, a Perzsa macskákat, amely fiatal iráni zenészek megpróbáltatásait mutatta be egy fiktív történetben. A film főszereplői tényleg zenészként működnek, Londonban kértek és kaptak menekültstátuszt. Népszerűek az olyan nevek mögé bújt előadók, mint a 3P, Madmazel, vagy a Sherry Bijan. Utóbbiak azonban továbbra is Iránban élnek és alkotnak, így kilétüket talán sosem fedhetik fel.  

A Perzsa Macskák című film főszereplőinek formációja. Londonba szöktek: 

Az első muszlim-leszbikus házasság köttetett meg Nagy- Britannia történelmében vasárnap. A pár politikai menedéket kért. 

Vasárnap Nagy- Britanniában házasodott össze két muszlim nő. Rehana Kausar és Sobia Kamar az első muzulmán homoszexuális pár, aki a szigetországban egybekelt. Rögtön az esküvő után politikai menedékjogért folyamodtak a brit hatóságokhoz, ugyanis hazájukban, Pakisztánban nem csak törvényt sértene kapcsolatuk, de az életüket is veszélyeztetné a társadalom.

A két hölgy három évvel ezelőtt ismerkedett meg, amikor Birminghamben folytatták egyetemi tanulmányaikat. A házasságot megelőzően már egy éve együtt éltek. A rokonok arról számoltak be a sajtónak, hogy nem csak Pakisztáni ismerősöktől, de Nagy-Britanniából is érkeztek fenyegetések, amikor nyilvánosságra került a pár terve.

Kausart és Kamart természetesen nem muzulmán hagyományok szerint adták össze, mivel nem találtak olyan imámot, aki vállalta volna a felkérést. Tavaly egy algériai meleg férfi jelentette be, olyan mecsetet szeretne létrehozni Franciaországban, ahol melegeket is szívesen látnak és a párokat péntekenként, az istentisztelet után össze is adják.