Nehéz az iráni nők sorsa a zeneiparban. Paradox helyzetet teremt, hogy ismertségük növekedésével inkognitójukat arányosan kell erősíteni.
Hiába ismertek a neten, esetleg más országokban is hallgatóságra leltek, sosem ismerheti fel őket senki az utcán. Videóikban nem látjuk az arcukat, csak a hangjukat halljuk. Ők Irán zenészei, akiknek „bűnük” az, hogy nőnek születtek.
A perzsa államban a nőknek tilos éneklésre adni a fejüket. Néhány ritka kivételtől eltekintve- amikor engedélyt kapnak a hatóságtól, hogy tradicionális perzsa dalokat zengjenek- komoly büntetést von maga után, ha egy nő a zenében próbál meg kiteljesedni. A törvények szerint akár 79 korbácsütésre is ítélhető, de ha úgy találják, hogy zenéje „dekadens”, akár börtönben is végezheti az, akit sok más országban körberajonganának.
Kitörési lehetőséget az internet biztosíthat Iránban. 2009-ben mutatták be Bahman Ghodabi rendező filmjét, a Perzsa macskákat, amely fiatal iráni zenészek megpróbáltatásait mutatta be egy fiktív történetben. A film főszereplői tényleg zenészként működnek, Londonban kértek és kaptak menekültstátuszt. Népszerűek az olyan nevek mögé bújt előadók, mint a 3P, Madmazel, vagy a Sherry Bijan. Utóbbiak azonban továbbra is Iránban élnek és alkotnak, így kilétüket talán sosem fedhetik fel.
A Perzsa Macskák című film főszereplőinek formációja. Londonba szöktek: