Külügyér

Bár ígéret volt, nem szűnt meg a homokfúvás a kínai farmergyárakban. Mi a valódi ára egy koptatott farmernek? 

Tavaly több nagy ruhagyártó vállalat is leszögezte, nem forgalmaz többé olyan ruhákat, amelyeken homokfúvást alkalmaztak, ennek ellenére a technika nem tűnt el. A kínai Guangdong tartományban legalább hat márka gyárában végeznek homokfúvást, persze zárt ajtók mögött- tudta meg a War on Want szervezet. Olyan óriások hunynak szemet- jobb esetben nem maguk követelik- a metódus alkalmazása felett, mint a Levi Strauss, a H&M, a Hollister, vagy a Wrangler.

A farmernadrágokat kétféleképpen koptathatják gyárilag: gépi, vagy kézi erővel. Utóbbinál egy magasnyomású pisztolyt alkalmaz a dolgozó, melyből szilícium-dioxid kerül a levegőbe. A szilíciumot a dolgozók a gyakran alkalmazott védőmaszkok ellenére belélegezhetik, ami súlyos betegségeket, szilikózist, hosszú távon pedig akár tüdőrákot is okozhat. A veszélyt fokozza, hogy a gyárak a munkavédelmi előírásoknak nem akkora hívei, mint a tiszta anyagi haszonnak, így sokszor még az alapvető szellőzés sem megoldott a gyárakban.

Azon már meg sem kell lepődni, hogy a tartományban egyéb munkavállalói jogok sem léteznek. Civilek a WHO-t, illetve Brüsszelt is arra hívják fel, hassanak oda a gyártóknak. Csak akkor fejeződhet be a jogfosztott munkavállalók teljes kizsákmányolása, ha a megrendelők nem hajlandóak elfogadni azt a kicsivel nagyobb nyereség fejében.  

Dél-Afrika ikonikus exérseke inkább a pokol kínjait választaná, minthogy egy olyan mennyekbe kerüljön, ahol a homoszexualitás bűn.

Desmond Tutu az ENSZ fokvárosi rendezvényén tett néhány erős kijelentést, amikor egy LGBTQ-jogokkal foglalkozó konferencián vett részt. „Sosem imádkoznék egy olyan istenhez, amely gyűlöl embereket azok homoszexualitása miatt”- tette világossá álláspontját az AFP hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Számára ma a melegek jogaiért harcolni ugyanazt jelenti, mint annak idején az apartheid ellen, a fekete lakosság jogaiért.

Az egykori anglikán érsek, Nobel-békedíjas emberi jogi aktivista nyugdíjba vonulása óta is aktív. Szükség is van szavaira, mikre általában odafigyel a világ. Nemrég olyan videók és képek láttak napvilágot, melyeken neonáci orosz fiatalok melegeket vegzálnak. Zimbabwe elnöke, Robert Mugabe nemrég ezt a kijelentést tette: „Bezárnánk pár embert egy házba öt évre, és ha nem jönnének onnan ki addigra legalább két gyerekkel, le kéne vágni a fejüket.”

Ezeknek hatalmuk van, így nem viccesek, Mugabétől simán kitelik, hogy emberek fejét vetesse bármiért, Oroszhonban pedig már a törvények is az átlag hülye igényeit követik. Ám a nyugati országok homofóbjai vicces gyökerek. A Huffington Post össze is szedte a legkomolyabb barmokat, lehet röhögni. 

Milyen az, amikor a dohányzás káros hatásai ellen valóban fellépnek és előveszik a dohánygyárakat? Svédország válaszol.

Egy becslés szerint egymilliárd csikk is heverhet évente a svéd utcákon, ezért egy csoport nagyszabású akciót indít. A Tartsuk Svédországot Tisztán szóvivője szerint a cigarettacsikk veszélyes hulladék a gyártáshoz használt vegyi anyagok miatt, amiért a gyártóknak kéne felelősséget vállalniuk.

A csoport egy olyan rendszer kiépítését szorgalmazza, mely nyomon követné a hulladék útját, és biztosítani lehetne vele, hogy a gyártók újrahasznosítsák a termékek maradványait. Svédországban amúgy tiszták az utcák, a földön heverő szemét 60 százaléka csikk, ami arra utalhat, a tudatos skandináv társadalomban bocsánatosabb bűn elhajítani egy dekket, mint bármi mást.

„A dohánygyáraknak ugyanúgy számolniuk kéne a hulladékkal, mint az autó- vagy az elektronikai iparban”- írja felhívásában a civil szervezet. 

Boris Johnson londoni polgármester nemrég a német fővárosban tett látogatásának benyomásait írta meg a Telegraph hasábjain. De tényleg enyhe a nyilvános szexért fizetendő büntetés Berlinben, ha az elkövető munkanélküli?

„E nagyszerű nemzet újraegyesítése a modern idők legsikeresebb története”- kezdi élménybeszámolóját a konzervatív polgármester. Az írás pozitív, Johnsonnak tényleg bejön Berlin, amit összességében követendő példaként állít. „Megnézed a berlinieket ma és azt kérdezed, mire volt az a sok hűhó 24 évvel ezelőtt”- utal az újraegyesítést megelőző félelmekre, melyek egy újra nagy és erős Németországtól tartottak.

Egy negatívumot emel ki London első embere: a berliniek „paráználkodnak a nagyszerű parkjaikban”, ami a német főváros jelenleg „legkomolyabb közrenddel kapcsolatos problémája”. Szerinte az ezért kiosztott bírságok meg se kottyannak a tehetős berlinieknek. „Ha ez nem a valódi liberalizmus, nem tudom, mi az.” Ezt akár bóknak is szánhatta, de a német lapok lecsaptak a megjegyzésre és szanaszét szedték.

A Bild komoly oknyomozásba kezdett a cikkben elejtett megjegyzés kapcsán. A német bulvár zászlóshajója egyik hét eleji számában azt írja, 150 eurós büntetés jár nyilvános szexért, de a munkanélkülieknek csak 34-et kell fizetniük, ha a friss levegőn csinálják. Boris Johnson dicsérő cikkéből így csinált a német bulvár témát abból, miért is jár külön büntetési összeg a kereső és a munkanélküli nyilvánosan szexelőknek.

A Szövetségi Foglalkoztatásügyi Ügynökség most azon lamentál, vajon mit okoz a társadalomban, ha ugyanazon kihágásért más-más büntetési tétel jár. „Ez egy ferde ösztönző, mely megosztja a közösséget”- idézi a Spiegel Online a szervezet szóvivőjét. Merthogy közlekedési kihágásért sem kell kisebb bírságot fizetned, ha épp nincs melód.

Ez a története az egyszeri londoni polgármesternek, aki egekig magasztalt egy másik metropoliszt, minek hatására mindenki egyenlő bírságot fizethet a jövőben, ha köztéren szexel Berlinben. 

A francia Max és a guineai Mohamed lakhelye között 4000 kilométeres távolság feszül, mégis mondhatni, együtt gazdálkodnak az afrikai termőföldeken. Évekkel ezelőtt a fiatal Mohamed barátjával vidékre költözött, maguk mögött hagyva a fővárost. A barát szüleinek földjeit kapták meg, de fogalmuk sem volt arról, hogyan hozhat termést a talaj.

Az interneten akadt rá Mohamed a Dél-Franciaországban élő Maxre, aki egy igazi farmerdinasztia tagja. Bár a férfi sosem járt Afrikában, az internet segítségével tájékozódott a helyi viszonyokról. A fiatalembernek vetőmagokat küldött, figyelte a helyi időjárási viszonyokat és tanácsainak hála ma már tízen dolgoznak egy hektáron, ahol zöldségeket termesztenek.

Így is nehéz azonban a fiatalok munkája. Mivel csak kézi eszközeik vannak, nehezen tisztítják meg a termőföldeket. Pedig összesen öt hektárt birtokolnak. Nemrég pedig a kormány sajátított ki egy részt, mivel gyémántot szimatolnak a környéken. A kárpótlásért kapott föld azonban alkalmatlan a gazdálkodásra.

Guinea ma is főként mezőgazdasági ország. Az ott élők 80 százaléka él a földből, akiket már a kormány is segíteni próbál, fejlesztve a kereskedelmi termelést. Az országban jelentős a rizstermesztés, de a banán és a kávé is jó minőségben terem meg errefelé.