Külügyér

A 36 éves Hamasz-tag Iszlambuli Badir ciszjordániai parfümériáját megrohanták a hatóságok és lefoglalták különleges kollekciójának összes darabját. Az iszlamista férfi terítette a piacon a Morsziról elnevezett parfümöt, melyet a puccsal eltávolított egyiptomi államfő tiszteletére címkézett fel.

A keddi akció után Badir öccse egy feliratot ragasztott a tulkaremi bolt ajtajára azzal a szöveggel, hogy sajnos már csak a hatóságok emberei élvezhetik a népszerű Morszi-illatot. A fivér kifogásolja a Fatah irányította hatóság eljárását, mivel szerinte azóta sem értesítették hivatalosan, mi vár bátyjára, így az őrizetbe vételről is csak a szomszédos kereskedőktől tud. 

Már jó másfél millióan tekintették meg azt a videót a YouTube-on, amin egy brutális rendőri akció látható. A felvétel még vasárnap került ki a netre, egy helyi lakos tette azt fel, aki rögzítette erkélyéről a történteket. Szerinte színtiszta rasszista támadás történt a rend őreinek részéről.

A közel 8 perces videón a rendőrök egy megbilincselt férfit tartanak a földön Tours külvárosában, míg egyikük egy nőt többször paprikasprayvel fúj le és ütlegel. Az "intézkedő" járőr láthatóan sík ideg, a felvétel végén is fékevesztetten csapkod. A veszélyes koktélruhás elemhez erősítést is hívott a közeg, nyolcan vannak a helyszínen, amikor a megdolgozott hölgyet az autóba tuszkolják. Persze a nőt sem kellett félteni, az akció elején belerúgott az egyik rendőrbe, más források szerint meg is harapta a közeget.

A francia sajtó szerint a rendőröknek az lett gyanús, hogy egy autó bizonytalanul manőverezett. Az állítólag buliból hazatérő társaság sofőrje nem volt hajlandó megfújni a szondát, amin a rendőrök bepöccentek.  

Az eset nagy port kavart Franciaországban, a kivizsgálás alatt álló ügy kapcsán a belügyminiszter is megszólalni kényszerült: „Nincs helye erőszaknak a rendőrség kötelékén belül”- mondta diplomatikusan Manuel Valls egy rádióműsorban. A sofőr ellen ittas vezetés, az egyik piros ruhás nő ellen hatóság elleni erőszak a vád. 

A Közel-Kelet egyik legismertebb kortárs művésze kuvaiti száműzetésében adott interjút a brit Guardian napilapnak. Ferzat nem szeretné, ha bárki is félne a diktátoroktól.

A szíriai Ali Ferzat néhány hónappal a polgárháború előtt kezdett karikatúrákat rajzolni Basár el-Aszadról. Az akkor már élesedő diktátorellenes hangulatot meglovagolva szeretett volna lökést adni a változásnak. Akkor Damaszkuszban elrabolták és összeverték a titkosrendőrség emberei. Bűne egy olyan kép volt, melyen Aszad egy lerobbant fotel karfáján kényelmetlenül feszeng.  „Akkoriban Damaszkuszban éltem és éreztem, Aszad már nem ül olyan kényelmesen a székében”- magyarázza Ferzat művét.

Ferzat a hatvanas évek óta publikált karikatúrákat, és már bőven Aszad-rajzai előtt is a térség egyik legnagyobb művészének tartották. Tolla hegyére hányta az arab világ megannyi véresszájú idiótáját, Moammer Kadhafitól Szaddam Husszeinig. A nyugati világban is többször elismerték már. Tavaly a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta, 2011-ben pedig magkapta az Európai Parlament Szaharov-díját. 

A Burkás Bosszúálló a helyi rosszfiúk ellen küzd, akik egy iskolát próbálnak bezárni. A pakisztáni szuperhős kalandjai nem is annyira a fantázia szüleményei.

Múlt hónapban csapott le először Pakisztán szuperhőse, egy tanárnő, aki tanórák után szorosabbra húzza burkáját és gengszterekre vadászik. A jövőben pedig már nem csak urdu nyelven lesz elérhető a sorozat, hiszen állítólag jön az angol és francia fordítás is.

A Burkás Bosszúállót az ismert pakisztáni popsztár, Aron Harún Rasid ötölte ki, aki eddig is a lányok oktatásának, a vallásszabadságnak és az emberi jogoknak a szószólója volt. „Minden epizód egy morális kérdést jár körbe, ami erős üzenetet küld a gyerekek felé”- idézi szavait legújabb projektjéről az al-Arabiya.

Az első részben a gonosz Banduk Baba próbál meg egy kis vidéki iskolát bezáratni. Ez Pakisztánban mindennapi probléma. Az ország északi részein a törzsek fegyveres tagjai gyakran egész iskolákat repítenek a levegőbe, csak hogy meggátolják, hogy a lányok is részt vehessenek az oktatási rendszerben.

Komoly témákat jár tehát körül a rajzfilm, ám „szórakoztató, vicces, tele akcióval és kalanddal”- ecseteli Harún. És valóban, a gonoszok nem is annyira ijesztőek, mint röhejesek, szerencsétlenek. De bárki részese lehet a burkás igazságosztó kalandjainak, hiszen az első rész már a YouTube-on: 

Egy titkosítás alól feloldott dokumentumból kiderül, 1982-ben Helmut Kohl nyugat-német kancellár Margaret Tatchernek azt találta mondani, hogy a következő négy évben felére kéne csökkenteni a törökök számát országában.

A kijelentésre egy bonni vizit során került sor. Ezen csak a Vaslady, Kohl, és személyi asszisztenseik vettek részt. Tatcher titkára, A.J. Coles rögzítette a német kancellár szavait: „Kohl kancellár ekkor azt mondta, négy év alatt a felére kéne csökkenteni az itt élő törökök számát, de erről még nem tájékoztathatja a közvéleményt. Lehetetlen, hogy a német társadalom ennyi törököt integráljon- tette hozzá”.

A titkosított irat eddig a Brit Nemzeti Archívumban pihent, a napokban azonban feloldották a minősítés alól. A kancellár a többi bevándorlóról is szól, de őket szembe állítja a törökökkel. „Németországnak nincs gondja a portugálokkal, az olaszokkal, de még a délkelet-ázsiaiakkal sem, ők kiválóan integrálódnak”. Kohl szerint a civilizációk összecsapásának lehetünk tanúi országában, mert a törökök kényszerházasságai és illegális munkavállalásuk veszélyezteti a társadalmi békét.

A kereszténydemokrata politikus bár nem említette konkrét tervét, ekkortájt beszélt már nyilvánosan az „integrálódni nem akaró” török vendégmunkásokról. Nem sokkal a Tatcher-találkozó előtt egy eszédében azt is mondta, hogy nem emelkedhet tovább a bevándorlók száma- emlékszik vissza most a Spiegel hetilap.

Bár 1972-ben a bonni kormány már meg kívánta gátolni a további bevándorlást Törökország felől, számuk folyamatosan nőt, amiben nagy szerepe volt az ankarai katonai puccsnak is. 1982-re, tehát a beszéd elhangzásakor már másfél milliósra duzzadt a török kisebbség száma az NSZK-ban. Ekkortájt gyűrűzött be a második olajválság, ami gazdasági gondokat és egyre növekvő munkanélküliséget hozott, így a feszültség tovább éleződött, a törökök pedig a politika célpontjába kerültek.

Kohl tudta, mivel lehet megnyerni a drága népet. Egy 1982-es felmérés szerint a nyugat-német lakosok 58 százaléka szívesen vette volna, ha kevesebb „idegen” él az országban. Végül Kohl elképzelései nem jöttek be. Bár következő évben anyagilag is támogatta a török családok visszatelepedését- nyilván ezzel sokan nem éltek-, megnehezítette a szociális ellátórendszerhez való hozzáférést, nem csökkent a bevándoroltak száma, sőt, mind többen álltak sorban a határokon.