Egy titkosítás alól feloldott dokumentumból kiderül, 1982-ben Helmut Kohl nyugat-német kancellár Margaret Tatchernek azt találta mondani, hogy a következő négy évben felére kéne csökkenteni a törökök számát országában.

A kijelentésre egy bonni vizit során került sor. Ezen csak a Vaslady, Kohl, és személyi asszisztenseik vettek részt. Tatcher titkára, A.J. Coles rögzítette a német kancellár szavait: „Kohl kancellár ekkor azt mondta, négy év alatt a felére kéne csökkenteni az itt élő törökök számát, de erről még nem tájékoztathatja a közvéleményt. Lehetetlen, hogy a német társadalom ennyi törököt integráljon- tette hozzá”.

A titkosított irat eddig a Brit Nemzeti Archívumban pihent, a napokban azonban feloldották a minősítés alól. A kancellár a többi bevándorlóról is szól, de őket szembe állítja a törökökkel. „Németországnak nincs gondja a portugálokkal, az olaszokkal, de még a délkelet-ázsiaiakkal sem, ők kiválóan integrálódnak”. Kohl szerint a civilizációk összecsapásának lehetünk tanúi országában, mert a törökök kényszerházasságai és illegális munkavállalásuk veszélyezteti a társadalmi békét.

A kereszténydemokrata politikus bár nem említette konkrét tervét, ekkortájt beszélt már nyilvánosan az „integrálódni nem akaró” török vendégmunkásokról. Nem sokkal a Tatcher-találkozó előtt egy eszédében azt is mondta, hogy nem emelkedhet tovább a bevándorlók száma- emlékszik vissza most a Spiegel hetilap.

Bár 1972-ben a bonni kormány már meg kívánta gátolni a további bevándorlást Törökország felől, számuk folyamatosan nőt, amiben nagy szerepe volt az ankarai katonai puccsnak is. 1982-re, tehát a beszéd elhangzásakor már másfél milliósra duzzadt a török kisebbség száma az NSZK-ban. Ekkortájt gyűrűzött be a második olajválság, ami gazdasági gondokat és egyre növekvő munkanélküliséget hozott, így a feszültség tovább éleződött, a törökök pedig a politika célpontjába kerültek.

Kohl tudta, mivel lehet megnyerni a drága népet. Egy 1982-es felmérés szerint a nyugat-német lakosok 58 százaléka szívesen vette volna, ha kevesebb „idegen” él az országban. Végül Kohl elképzelései nem jöttek be. Bár következő évben anyagilag is támogatta a török családok visszatelepedését- nyilván ezzel sokan nem éltek-, megnehezítette a szociális ellátórendszerhez való hozzáférést, nem csökkent a bevándoroltak száma, sőt, mind többen álltak sorban a határokon.