Hienon Szeo Li Észak-Koreában nőtt fel, bár nem éhezett, hét esztendősen már látott kivégzést. Csodás menekülésének történetét a TED-konferencián mesélte el.

Li családja nem volt szegény, így a mind gyakoribb éhezésekről csak rokonokon és ismerősökön keresztül értesült. A kilencvenes évek nagy éhínségei idején Kínába szöktették, ahol sokáig sikerült meghúznia magát. Amikor a hatóságok az észak-koreai menekülteket illegális bevándorlóknak minősítették, őt is megcsapta a visszatelepítés szele. Egy interjún a hatóságoknál azonban sikerült kivágnia magát, majd Dél-Koreába szökött, ahol egyetemi tanulmányokba kezdett.

Egy nap arról kellett értesülnie, hogy az északon maradt családját vidékre deportálták, mert az általa küldött pénzt a hatóságok lefülelték. Ekkor kezdte meg családja kimenekítésének tervezését, melyet végül egy 2000 kilométeres buszúttal kiviteleztek Kína felé. Hogy ne legyenek gyanúsak a rendőrök előtt, egy igazoltatás során azt mondta, nem a családját, hanem siketnéma embereket szállítanak, ezért nem értik, amit mondanak nekik.

A később mégis letartóztatott családot egy ízben egy idegen segítségével sikerült kimenteni, aki kifizette a váltságdíjat az addigra minden pénzéből kifogyott lány helyett. „Miért segített nekem?”- kérdezte. „Nem önnek segítettem, hanem az észak-koreai népnek”- válaszolta a jótékony idegen.