A Kongói Demokratikus Köztársaságban a jól fegyverzett lázadók egyre nagyobb területeket foglalnak el, ám a nemzetközi közösségeket ez nem igazán hozza lázba. Egy elfeledett ország válhat ismét a háború martalékává, ha a nyugati hatalmak nem változtatnak politikájukon a térségben.
A hét elején érkezett a hír, hogy elesett a Kongói DK egyik legjelentősebb városa, a milliós lakosú Goma. Ez a nyár óta kiújult harcok óta a legnagyobb vesztesége a központi kormánynak, aminek hátterében a szomszédos kis ország, a katonailag igen fejlett Ruanda állhat.
Az M23 nevű fegyveres csoport nem titkolt szándéka, hogy a főváros Kinshasa ellen vonuljon, amihez meg is nyílt az útja, míg az ENSZ-csapatok tehetetlenül szemlélik a történteket. Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkárnak lépnie is kellett, hiszen a világszervezet egyik legköltségesebb missziója látszik csődöt mondani. A főtitkár Paul Kagame ruandai elnököt hívta fel, kérve annak segítségét, vesse latba befolyását és bírja rá az M23-at, hogy hagyjon fel a további akciókkal és vonuljon vissza. Szintén erre hívott fel Laurent Fabius francia külügyminiszter is, ám az erőszak azóta sem szűnt meg.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is napirendre vette az ügyet, ám annyit sikerült kipréselnie magából, hogy retorziókat helyezzen kilátásba arra az esetre, ha a fegyveresek továbbra is folytatják akcióikat. Arról szó sem esett a tanácskozáson, hogy Ruandát is elővegyék, annak ellenére sem, hogy nyilvánvaló az ország M23-nak nyújtott támogatása és ezt már Párizs is nyíltan hangoztatja.
A Human Rigths Watch jogvédő szervezet szerint mindennapos, hogy Kongóba ruandai katonák „ruccannak át”, támogatva a lázadókat. Van rá keret, hiszen Ruanda folyamatos támogatást kap a nyugati országoktól, de főleg Washingtontól. Ebből aztán jut elég, hogy felfegyverezzék a demokratizált Kongóban dúló lázadásokat, miközben Ruandát autoriter vezetés tartja kézben. De ez, úgy fest, nem számít.
Négy évvel ezelőtt már volt példa egy hasonló akcióra. Az M23 akkori vezetője, a Ruanda által támogatott Laurent Nkunda célja akkor az volt, hogy Kongó keleti részéből kiszakítva egy darabot, létrehozza a Vulkánok Köztársaságát. Ekkor, bár áldozatok árán, de sikerült megegyezni és megállítani a harcokat, így akkor még Goma is érintetlen maradt.
Az M23-nak válogatott eszközei vannak egy független állam létrehozására. Ezek között szerepel a tömeges nemi erőszak, a gyermekkatonák alkalmazása, és persze egy csipetnyi népirtás is, ha már arra járnak, amerre ENSZ-katona sem. A vádak nem légből kapottak, Bosco Ntagandát, a szervezet jelenlegi vezetőjét a Nemzetközi Büntetőbíróság szeretné padsoraiban tudni.
Annak, hogy Ruanda a lázadókat pénzeli és fegyverzi, történelmi és gazdasági okai is vannak. Az M23 tuszi etnikumú harcosokból áll, mint a ruandai elnök és az országot vezető elit is. Emellett Kongó ásványi kincsekben gazdag, amit a kilencvenes évek konfliktusai alatt Ruanda rendre ki is használt. Meglovagolva a káoszt, 1996-ban folyamatosan csempészték ki a kongói ásványkincseket, majd a világpiacon értékesítették azokat.
Annak ellenére, hogy már egy ideje köztudott, hogy Ruanda fegyvereseket támogat Kongóban, a nyugati országok és nemzetközi közösségek öntik a pénzt az országba. Bár az Egyesült Államok felfüggesztett 200 000 dollár katonai segélyt nyáron, ám ez az országnak nyújtott támogatások töredéke, gyakorlatilag szimbolikus összeg. Azonban az Európai Unió és a Világbank továbbra sem vesz tudomást a bizonyítékokról és feltűnően nagylelkűen pénzeli Ruandát.
