Külügyér

Odaszólt a The Economistnak a francia kormány egyik tagja, miután a brit gazdasági hetilap címlapon korholta a francia gazdaságpolitikát.

A brit The Economist vezércikkben, csaknem 14 oldalon át kritizálta a francia gazdaságpolitikát, majd egész odáig ragadtatták magukat a szerzők, hogy az országot az euróra leselkedő legkomolyabb veszélynek nevezzék.

A francia ipari miniszter nem is állta meg szó nélkül a dolgot. Arnaud Montebourg egy nyilatkozatában a neves lap cikkét a Charlie Hebdo egyik karikatúrájához hasonlította minőségét tekintve. Emlékezetes, a Charlie Hebdo az a francia hecclap, mely időről-időre Mohamed prófétáról közöl karikatúrákat, ezzel kiváltva a muszlim közösség haragját szerte a világon.

A közismerten jobboldali lap Párizs jelenlegi gazdaságpolitikáját azért kritizálja, mert Francois Hollande és a kormány megemelte a vállalatok adóit, amivel az ország versenyképességéből veszített. Legalábbis így látják a londoni szerkesztők. Ezért állítják, a francia gazdaság nagyobb veszély az euróra, mint a „beteg államok”, azaz Görögország, Spanyolország, vagy Portugália.

Persze a brit lap olvasói tudhatják, nem mennek a szomszédba kemény szavakért, gyakorta alkalmaznak sarkos kijelentéseket. Korábban is írtak már erős hangon az országról. Még márciusban, az elnökválasztási kampány idején írták a későbbi győztes Hollandról, hogy „veszélyes” a kontinensre nézve. A legnagyobb példányszámú francia napilap, a Le Monde megemlíti, hogy az Economist szerkesztősége mindig is szerette „heccelni” a franciákat.

A Economist állításának valóságtartalmára talán csak hosszútávon derül fény, ám jelenleg a tények így állnak: 2009 óta most fordult elő másodszorra, hogy az eurozóna recesszióba süllyedt, a francia gazdaság viszont július és szeptember között 0,2 százalékkal nőtt. Nem sokkal, de nőtt. 

Update: Ma a Moody's hitelminősítő megvonta a legjobbaknak járó, "Aaa" besorolását Franciaországtól. 

A telefonokat lehallgató- azóta megszűnt- News of The Worldöt működtető konglomerátum tulajdonosa etikára oktatná a zsurnalisztákat és a zsidókat is. A világ egyik legbefolyásosabb embere szerint a sajtót zsidók irányítják, mégis Izrael-ellenes az.

A hétvégén egy üzenet jelent meg Rupert Murdoch médiamágnás oldalán: „Miért van, hogy a zsidók által birtokolt média minden konfliktusban Izrael-ellenes?”. Murdoch ezt az újra kibontakozó izraeli-palesztin konfliktus apropóján firtatta.

Hogy ezzel mi volt a célja az amerikai-ausztrál üzletembernek, rejtély, ám tény, hogy kijelentése erősen leegyszerűsítő, és mondjuk ki; kissé ostoba. Nem utolsó sorban pedig, ahogy erre a Newsweek egyik szerzője is felhívja a figyelmet, sértő mind a szakmával, mind pedig a zsidósággal szemben.

Murdoch véleménye ezek szerint az, hogy az újságírói szakmának reflektálnia kell azok tulajdonosainak világnézeteire. Ezen kívül kijelentésével nem tesz különbséget a között, hogy valaki mondjuk Izrael külpolitikáját, vagy az ország vezetőjét bírálja, és aközött, ha az egész izraeli népet.

A tweet alapján azt is feltételezi Murdoch, hogy ha valaki zsidó származású, annak a szakmájában is legelőször ez alapján kell dönteni, véleményét csak eme konstellációban hozhatja meg és kutya kötelessége Izraelről elismerően szólni. Ez kissé degradáló a zsidókra nézve.

A Newsweek remek példával világítja meg a mágnás állításának abszurditását: ez nagyjából olyan, mintha azt mondta volna, „miért nem kölcsönöznek a zsidó bankárok több pénzt a zsidóknak”.

Murdochtól etikai tanácsot feltehetőleg sokan már nem fogadnak el, és hogy miért, arra eddigi legnagyobb botránya ad választ. Talán mindenki emlékszik még a jó két évvel ezelőtt kirobbant lehallgatási botrányra, amikor telefonokat törtek fel a brit News of The World újságírói. A lap Murdoch érdekeltségébe tartozott, állítása szerint mégsem tudott az egészről. Most viszont mindenki mást kioktatna. 

A meglett korú mágnás elég szabad szájú, ha az egyik népszerű közösségi oldalról van szó. Egy hete a következőt üzente a Twitteren: "Obama nem tudja leállítani a haverjait Egyiptomban, hogy ne bombázzák Izraelt?". Keményvonalas jobboldaliságáról egy januári tweet is árulkodik, amikor az akkor még az elnökjelöltségért versenyben lévő Rick Santorum, republikánus politikust méltatta, mint egyetlen embert, akinek vannak elképzelései az ország jövőjéről. 

Óriási mértékű drágulás vár a világ egyik legnépszerűbb édességére, miután egy javaslat szerit drasztikusan megemelnék a pálmaolaj adóját Franciaországban.

A Nutella egyike azon kevés külhoni élelmiszeripari terméknek, mely az évszázados gasztro-kultúrával büszkélkedhető franciáknál is töretlen népszerűségnek örvend. Azonban elképzelhető, hogy nem sokáig lesz ennyire közkedvelt az édes mogyorókrém.

A Nutella egyik fő alapanyaga a pálmaolaj- a termék ötödrészét teszi ki-, melynek adóját egy szenátusi javaslat drasztikus mértékben, 300 százalékkal megemelné. Emiatt nyilvánvalóan egy üveg efféle édesség jócskán megdrágulna.

A pálmaolaj telített zsírokban rendkívül gazdag, így sokan a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik fő okozójának tartják. Emellett gyakran kritizálják az olajt, mivel kitermelése során erdők pusztulnak el Indonéziába és Malajziában.

A Nutellát gyártó Ferrero franciaországi vezetője a hírre elismerte a pálmaolaj káros egészségügyi és környezeti hatását, ugyanakkor közölte, az adó bevezetése esetén sem változtatják meg az eredeti receptet.

Persze a pálmaolaj adójának emelése nem csak a Nutellát érintené. A nagy hagyományokkal rendelkező francia sütőipar is nagymértékben megszenvedné a szigorítást. A franciák ugyanis rendkívül kedvelik az egészségtelennek ítélt pálmaolajt: évi 130 000 tonnát fogyasztanak el belőle, azaz fejenként 2 kilót. 

Évente több százezer dél-koreai kiskorú hagyja el otthonát, hogy az utcán éljen. Egy felmérés szerint az elcsatangolók majd fele testük áruba bocsátásából tartja fenn magát.

A szöuli kormány jelentése szerint évente nagyjából 200 000 kiskorú hagyja ott otthonát családon belüli erőszak, de gyakran akár az iskolában rájuk nehezedő nyomás okán. A felmérésben megkérdezett 175 tinédzser fele testük áruba bocsátásából tartja fenn magát, 40 százalékuk pedig volt már elszenvedője szexuális erőszaknak.

A 12 és 18 évesek között végzett kutatás megállapította, hogy sokan egyfajta közösséget építenek egymás közt, az interneten szerveződve. Ezek a „szökevény csoportok” együtt bérelnek kis lakásokat, ahol szexpartnereiket is fogadják. Nem egyszer fordul elő, hogy elszegődnek idegenekhez a lakhatás és ellátás reményében, akik aztán illegálisan dolgoztatják őket, vagy prostituáltként futtatják a fiatalokat.

A felmérés kimutatta, hogy a szökött gyerekek fele a szülőkkel kapcsolatos konfliktusok miatt lépett le, jó 30 százaléknak pedig a tanulmányaikkal akadt olyan problémájuk, ami miatt úgy érezték, a szökés lehet a megoldás.

Az ázsiai országban nagyon nagy a nyomás a gyermekeken, mely legtöbbször az iskolákban jelenlévő elvárásoknak tudható be. Ez a dél-koreai oktatási rendszerből adódóan legtöbbször 12 éves kor környékén kezdődik, ami miatt sokan már ekkor összeroppannak és kilépnek a társadalomból.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) rangsorában az iskolai nyomásnak meg is vannak az eredményei: a koreai tanulók folyamatosan az első 10-ben foglalnak helyet teljesítményük alapján. Ez persze napi szintű, éjszakába nyúló tanulás eredménye, melynek, mint látjuk, megvan a társadalmi ára.

Az „ipart”, amit az otthonról megszökött tinédzserek űznek, a technikai fejlettség is segíti. Kuncsaftjaikat legtöbbször az interneten szerzik, amiket kávézókban érnek el. Létezik már olyan mobiltelefonos alkalmazás is Dél-Koreában, melyen szexuális szolgáltatást lehet hirdetni, egyben az „üzletet” megkötni.

A rendőrség miért nem tesz a nyilvános websiteok ellen? Tesznek, de sokat nem segít. Az utóbbi években gombamód szaporodó oldalakat gyakran bezárják, ám a tulajdonosok egész egyszerűen más névvel újraindítják azokat.

A kormány szerint Dél-Koreában 147 000 nő él prostitúcióból, ám civil szervezetek ennek a számnak a többszörösét emlegetik.

Puerto Rico lakói megüzenték Washingtonnak: szeretnének teljes jogú állammá válni. Ők lehetnének az 51.

A rendkívül szegény karibi ország, Puerto Rico jelenleg az Egyesült Államok társult állama. Önállóságának emléke sem élhet a helyi közösség tudatában, hiszen 500 éven át mindig valamely más hatalom irányítása alatt állt. Először a spanyolok gyarmatosították a szigetet, majd a 19. század legvégén az Egyesült Államok orozta el.

Múlt héten az amerikai állampolgárnak minősülő szigetlakók arról döntöttek, hogy társult állam helyett teljes tagságot szeretnének az országban, azaz Puerto Rico lehetne az Egyesült Államok 51. tagállama.

A szegény ország anyagi helyzetének javulását is várhatná a teljes tagságtól, hiszen részesülhetnének a központi forrásokból, úgy mint például a kiegészítő szociális támogatásokból. Egyes számítások szerint nem kevesebb, mint 22 milliárd amerikai dollárnyi éves bevételre számíthatnának a központi költségvetésből, mely jelentős segítség lenne a kis, 4 millió lakosú államnak.

Az is érthető, hogy Puerto Rico lakossága szeretne dönteni saját elnökéről- az ő államfőjük is Barack Obama-, és azt is joggal várja el, hogy képviselettel rendelkezzék a Képviselőházban és a Szenátusban egyaránt.

Washingtonnak jól jön, hogy társult államként gyakorlatilag sajátjának tekintheti Puerto Rico területét, hiszen az ott állomásozó tengerészgyalogság egyfajta előretolt egység a karibi térségben. Ugyanakkor a jelenlegi kapcsolat nem kiegyensúlyozott a helyiek szerint, akik úgy ítélik meg, hogy ha az USA előnyöket kovácsol társult tagságukból, ők is szeretnének kapni valamit cserébe.

Az elvárás a számok tükrében is érthető. Puerto Rico lakosságának csaknem fele a létminimum alatt él. Ez az arány duplája annak, ami az Egyesült Államok legszegényebb államában, Mississippiben tapasztalható. Az elmúlt években rekordméreteket ölt a gyilkosságok száma és a drogpiac is egyre jobb terepnek tartja a szigetet.

A javaslatot most a Kongresszus mindkét házának sima többséggel kell elfogadnia ahhoz, hogy Obama elé kerüljön, aki aláírásával megadhatná a teljes tagságot, és a felemelkedés reményét Puerto Ricónak.

Bár az újraválasztott elnök talán hajlana a státusz megadására, egyes képviselők és szenátorok arra panaszkodnak, hogy nem elég világos a népszavazás után sem, mit is akar a sziget népe. A múlt heti referendum két kérdésből állt. Az egyik a társult állam megszűnését firtatta, amire 52% bólintott rá. Egy másik pedig azt, hogy szeretnének-e függetlenedni, vagy az USA államaként csatlakozni. Erre 61 % voksolt igennel, de sokan csak az egyik kérdésre szavaztak. Ugyanakkor a helyiek akaratáról árulhat el valamit az, hogy nemrég egy csatlakozás-párti kormányzót választottak meg.

A kételyekbe bele is bukhat a kezdeményezés. Az is problémás, hogy Puerto Rico sem nem Demokrata, sem nem Republikánus párti, így egyik párt sem áll a csatlakozás ügye mellé. Így viszont csak egy szegény, eladósodott, óriási munkanélküliséggel küzdő új állama lenne az Egyesült Államoknak, ami a most sem túl rózsás gazdasági statisztikákat tovább rontaná.