Külügyér

Antje Jeckelén az első nő, aki érsekként a svéd evangélikus egyházat vezetheti. Nézetei megosztóak, stílusa közvetlen.

Az jelenleg Lund püspökeként fungáló Jeckelé meggyőző fölénnyel utasította háta mögé legfőbb egyházon belüli riválisát, Uppsala püspökét. A kétgyermekes családanya nem lepődött meg a győzelmén, szerinte régóta kívánatos volt már, hogy nő vezesse a svéd egyházat. Szerinte az evangélikusoknál nemzetközi trend, hogy egyre aktívabbak és  elfogadottabbak a női egyházi vezetők.

A püspök korábban azzal keltett feltűnést, hogy kijelentette; Istenben való hit és az evolúció elfogadása nem zárja ki egymást. Nem vádolható azzal, hogy dogmatikus lenne. Nézetei szerint a szeplőtelen fogantatás inkább egy metafora, mintsem egy valóban megtörtént eset. Az efféle kinyilatkoztatásai sok egyházbéli társa felháborodását kiváltotta az évek során.

Jecklén közvetlenségével, progresszív szemléletével nagy népszerűségre tett szert. Az első egyházi személyek között volt, akik Twitter-fiókot nyitottak, melyen jelenleg majd 3000 követője akad. Jecklén a második olyan érsek, akit az evangélikus egyház választ meg. 1536-tól ugyanis egészen 2001-ig az államvallás egyházának fejét a mindenkori politikai hatalom nevezte ki. 

Szegény egyiptomi nép, épp csak megdöntötte Hoszni Mubarak fáraó-hatalmát, majd a világi hadsereg elkergette- mi a mainstream nyugati médiával ellentétben talán kimondhatjuk: puccsal- a finoman szólva sikertelen és megosztó Mohamed Morszit- itt pedig a magyar sajtóban elterjedt írásmóddal szegülünk szembe-, most úgy fest, új diktátort kapnak.

Jókora meglepetés fogadta azokat az egyiptomiakat, akik a hétvégén Kairóba utaztak. A városba vezető főutak kapuira ugyanis  a hatalmat gyakorlati síkon birtokló hadsereg vezetője, Abdel Fatah el-Sziszi tábornok roppant portréit függesztették ki. Sziszi, bár felmérések szerint népszerűbb, mint Morszi volt, nem volt nagyravágyó, amikor kiosztották a kormányzati posztokat (az átmeneti államfő Adli Manszúr, Morszi "csak" védelmi miniszter és kormányfő-helyettes). A képeket elnézve azonban egyre kevésbé hihető, hogy ez sokáig így is marad, hiába jelentette ki, nem kíván indulni az elnökválasztáson.  

Bár a választásra ebben az évben már biztosan nem kerül sor, mind több jel utal arra, hogy Sziszi komoly eséllyel pályázna az elnöki székért, illetve arra is, hogy meglépi ezt. Ez főleg a helyi médiát tartja lázban a július eleji puccs óta. Egyesek egyenesen a ma is legendás emlékű Nasszerhez hasonlítják Sziszit. Ő lehet az az erőskezű államférfi, aki megbírkózik a gazdasági krízissel, az instabil belpolitikai helyzettel és a Muzulmán Testvériséggel, ami láthatóan nem tett le arról, hogy visszaszerezze a hatalmat. 

Az azerbajdzsáni választások akkor sem hoztak volna különösebb izgalmakat, ha nem spoilereznek véletlenül. „Elnézést Virág elvtárs, ez az ítélet.”

A BBC már a kedden közölt körképében figyelmeztetett, sok meglepetés nem várható a szerdai azeri választások kapcsán. Mégis érdekes lett a cirkusz. Arra ugyanis, hogy véletlenül idejekorán lelövik a poént, mégpedig azt, hogy Ilham Alijev hány százalékot kapott, senki sem számított.

A dolgok akkor vettek izgalmas fordulatot, amikor a választási bizottság mobiltelefonos alkalmazásán idő előtt megjelent a végeredmény. Bár az urnákat még le sem zárták,- mi több, meg sem nyitották- a szuperokos program pontosan megmondta, Alijev 72,76 százalékkal ismét az egykori szovjet tagköztársaság államfője.

Persze megint csak irigyek vagyunk, és nem látjuk a lényeget, ami pedig Alijev szerénységét bizonyítja. A közel 73 százalékos „győzelem” eltörpül a 2008-as, 87 százalékos sikere mellett. Nem mondhatjuk tehát, hogy a vezérnek fejébe szállt volna a dicsőség, ha csal, azt is alázattal teszi.

A kormány magyarázkodott, ez is biztos az alázat jele; legalább reagáltak az esetre. Szerintük véletlenül a 2008-as részadatok kerültek ki az alkalmazásra. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy Alijeven kívül bizony az idei jelöltek szerepeltek a listán, nem az öt évvel ezelőttiek.

A lónak is négy lába van, ugye: 

Delhiben hivatalosan nincs vízhiány, sőt, több ivóvíz jut egy főre, mint Párizs szomjúhozó lakosságának, vagy Genf földönfutóinak. Azonban amikor valaki megemlíti, hogy a város vízének közel 65 százaléka eltűnik, mielőtt a fogyasztókhoz jutna, a kormány részéről a biankó-közleménybe csak annyit írnak: szivárgás történt. Egy helyi NGO vezetője azonban a France 24-nek nyilatkozva úgy vélte, ha valóban elszivárogna az a rengeteg víz, Delhi ma inkább Velencéhez lenne hasonlatos.

Gondolák azonban nem keresztezik a riksák útját, a lakosság egy nagy része pedig nem jut vezetékes vízhez. Gyanússá teszi a helyzetet, hogy nagy privát vállalatok veszik át a vezetékes vizet pótolni hivatott tartálykocsis szolgáltatást. Elvileg az önkormányzat is működtet lajtos kocsi rendszert, ami egy telefonhívást követően 3 órán belül viszi a vizet, ám a valóságban lehetetlen elérni őket, így marad a fizetős megoldás. Ügyes.

A lajtos kocsi maffia jól megszervezte magát Delhiben. A rendőrséggel is pacsiznak, megfelelő jattot csúsztatva a korrupt fakabát-zsebekbe. A gazdagabb környékeken persze általában megoldják a vízellátást, így a pénzeseknek napi 225 liter is jut fejenként. A maffia, kihasználva a kormány tehetetlenségét infrastruktúra fronton, a legelesettebbeket pumpolja. A sorban állás és természetesen a perkálás után így már akár napi 3 litert is begyűjthetnek.

A vizet tehát a kormány a csövekbe pumpálja, aztán jön a gengszter, aki valahogy megcsapolja a rendszert. Ahol gazdagok élnek, ott pótolják az így keletkező hiányt, ahol nincs egy árva képviselői palota sem, ott marad a lajtos kocsiból vett víz, amiért a delikvens egy kis plusz pénzt fizet. A kormány lépéskényszerben van, mivel 2009 és 2012 közt egy becslés 1 milliárd amerikai dollárra teszi a veszteségét. Ja, és tavasszal választások lesznek. 

Egy magát zsidó szimbólumokkal körbevevő szurkolótábor használhat-e sértőnek tartott kifejezést a judaizmusról? És egy afro-amerikai rapper a nigger szóval hányadán állhat? Van-e palesztin terrorista a Feyenoord szurkolói közt?

Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) közleményben háborodik fel és határolódik el, egyúttal szankciókkal fenyegeti egy ideje már a Tottenham Hotspur labdarúgó csapatát, mivel szurkolói a sérelmezett „yid” szót előszeretettel alkalmazzák mérkőzéseken. A „yid” feltehetőleg a yiddish szóból ered, tehát a zsidó egy „becézett” formájával állunk szemben. Ez pedig- így az FA- sértő a zsidókra nézvést.

Na már most a dolog érdekességét az adja, hogy az észak-londoni csapat szurkolói, ha nem is zsidók mind, nagyrészük mégis Dávid-csillagot varrat magára, és zsidó „wanna be” identitásukat drapériákkal és olyan dalokkal, mint a „Yid army” teszik egyértelművé. Nagyjából olyan helyzet ez, mint mikor Nas-t a fekete rappert amiatt kezdték ki, hogy egy számának a "N.I.G.G.E.R" címet adta. Ezen a címen a kiadója albumát megjelentetni sem volt hajlandó.

No, de honnan jön a zsidó identitás a Spurs szurkolóinál, mikor valójában minimális a ténylegesen zsidó fanatikus? Nagyjából onnan, mint az Ajax-nál, történelmi és kulturális okai vannak, na meg az is szerepet játszik benne, hogy a szurkolók provokálni igen szeretnek.

A Tottenham stadionjának környékén, London északi negyedeiben nagy számú zsidó kolóniák alakultak ki a 19-20. század fordulóján. A csapatot ezért aztán az 1970-80-as években sok antiszemita zrika érte más csapatok táboraiból. Erre persze ők juszt is ráerősítettek erre, provokálva az akkoriban egyre növekvő számú rasszista, balhézó szurkolót.

Az Ajax is a földrajzi-kulturális közegnek köszönheti a szurkolók választott zsidó identitását. A „Nyugat Jeruzsáleme”, ahogy egykor Amszterdamot nevezték, leghíresebb csapatának is hasonló a története. A hetvenes évek előtt főleg az ellenfél szurkolói körében voltak ők zsidók, a valóságban nem, de hát ha ezzel lehet bosszantani a másikat, vállalják, mi több, mindenki tudtára igyekeznek adni.

De ha a Dávid-csillagos zászlókat lengető, magukat jiddis hadseregnek tituláló szurkolóknak sok közük nincs a judaizmushoz, vajon az őket szapulóknak van a rasszizmushoz, antiszemitizmushoz? Ha a rotterdami Feyenoord ultrái a „Hámász, Hámász, zsidók, irány a gáz!” rigmusokkal érkeznek meccsre, antiszemiták, vagy szintén csak az ellenfelet zrikálják? Valószínűleg az ő köreikben is annyi a palesztin terrorista, mint a Ajax-szurkolók közt a rabbi. Persze egy tévés meccsen ez az üzenet millió olyanhoz is eljuthat, akit ez tényleg mélyen érint.