Külügyér

Hosszú az örökbefogadási várólista? Illegális az országban a béranyaság hirdetése? Béreljen Ön is méhet Indiában!

Ausztráliában hosszú sort kell kivárni annak, aki örökbe kíván fogadni egy gyermeket. A procedúra akár 10-15 évig is elhúzódhat. Nagy-Britanniában, ha valakiről kiderül, hogy meddő, és béranyát fogadna, nincs könnyű dolga. A szigetországban a törvény bünteti, ha valaki hirdetésben keres „méhet”.

A megoldás sok külföldön élőnek India. Az Al-Dzsazíra hírportál becslése szerint az országban csaknem 1000 olyan központ létezik, ami a béranyaság közvetítésével foglalkozik, főleg tehető külföldiek számára. Jövedelmező a méhek bérbeadása. A Mother Jones cikkírója szerint évi 2,3 milliárd dolláros üzletről van szó.

Évente 25 000 pár látogat Indiába, hogy kiválassza a megfelelő béranyát, akik évente nagyjából 2000 gyermeket hoznak a világra ily módon. Ez a szám magasabb is lehet, hiszen sokan a hivatalos ügynökségek megkerülésével, maguk intézik a méh-üzletet.

Hogy mennyi az annyi? A szegényebb indiai nők számára egy kész vagyon, ha 16 000 és 32 000 dollár (3,5-7 millió forint) közti összegért kihordhatják egy nyugati nő gyerekét. A bérlő így családhoz jut, a bérbeadó pedig eltarthatja a már meglévőt. Egy darabig. 

December közepe van, ebédidő. A kis thaiföldi iskola pálmafákkal körbevett épületének kantinjában a tanárok és egy 11 éves kislány tartózkodnak. Egyszerre öt fegyveres lép be a helyiségbe. Két buddhista tanárt- az egyik az iskola igazgatója, egy hölgy- elkülönítik a többiektől, akiket arccal a földre parancsolnak. A két „kiválasztott” tanárt fejlövéssel végzik ki- számol be az Al-Dzsazíra dél-thaiföldi riportjában.

A „Mély Dél”, a thai-maláj határ menti tartományok gyűjtőneve. Mostanában leginkább az erőszak mélyül el. Az évezred elején újult ki egy régi konfliktus. Ekkor hirdettek ismét harcot maláj muszlim szélsőségesek a térségben, ahol sok a maláj, a területek mégis Thaiföld részét képezik. A támadások célpontja leginkább az oktatási rendszer, azon belül is az állami iskolák és azok buddhista tanárai.

Becslések szerint az elmúlt évtizedben nagyjából 5300 ember halt meg a muszlim extremisták támadásaiban, akik közül 160 iskolai dolgozó volt. 2004-ben 19 iskolát égettek fel a fegyveresek. A tanárok persze félnek. Olyanok is akadnak, akik elköltöznek a régióból, mások csak naponta módosított útvonalon közlekednek az iskola és az otthonuk között.

Hiába voltak eddig is villongások a thai hatóságok ellen, az átlag lakosság, muszlim és buddhista évtizedek óta békében megvan egymás mellett. Egyes szeparatista csoportok azonban ezt nem nézik jó szemmel. Ezek a szervezetek nem ismernek kegyelmet a thai kormánnyal, vagy a buddhistákkal szemben.

A thaiföldi muszlim kisebbség hol területi függetlenséget, hol csak szélesebb autonómiát követelt, az olyan fontos területeken, mint az oktatás mindig is harcban álltak a főáramú thai rendszerrel. Márpedig a thaiföldi politikai rendszer meglehetősen centralizált. Bangkok tehát, ahogy eddig sem, úgy feltehetőleg ezután sem enged. Aki pedig eleve puskával jött, az nem is fog egyeztetni. Marad a vérengzés a pálmafák alatt, iskolai ebédlőkben. 

Sokan azért lépnek brit földre, mert hazájukban veszélyben vannak. Azért éri őket fenyegetés, mert homoszexuálisok. A menedékért gyakran egész megalázó dolgokat kell tenni.

A Guardian napilap felidézi, hogy egy 2010-es legfelsőbb bírósági döntés értelmében a brit határőrség gyakorlatilag szabad kezet kapott abban, hogy eldöntse, a homoszexuális menedékkérő jogosan folyamodott-e a hatósághoz.

De vajon hogyan lehet bizonyítani egy hivatalban valakinek a szexuális beállítottságát, vagy nemi identitását? Egy bevándorlási ügyekre szakosodott ügyvéd az elmúlt időszakban két olyan esetről is tud, amikor valaki házipornóval akarta bizonyítani, valóban saját neméhez vonzódik és így indokolt menedékkérelme.

A tét persze nagy. Egyes országokban  ugyanis bűncselekménynek számít, ha valaki vállalja a szokásostól eltérő nemi identitását. Nagyjából nyolcvan államban illegálisnak minősíti a törvény a homoszexualitást. Korábban már beszámoltunk róla, hogy Ugandában az állami média a melegek meggyilkolására szólított fel.

Mindössze 25 százaléka lehet a kérelmet igénylőknek, akik csak kijátszani akarják a törvényt és kamu meleg identitással akarnak menedékjogot kapni. A túlnyomó többség azonban tényleges veszélyben van eredeti hazájában, így a nem megfelelő döntés a hatóság részéről akár az illető életét veszélybe sodorhatja. 

A fejlődő országok segélyezésénél már most is működik egy jóval hatékonyabbnak tűnő rendszer. Éljen a migráns munkavállalás?

2012-ben összesen csaknem 400 milliárd euró volt az az összeg, amelyet külföldi munkavállalók hazaküldtek családjuknak. Ez nagyjából a háromszorosa annak az összegnek, amelyet a kormányok a fejlődő országok segélyezésére költenek. Az elmúlt tíz évben rohamosan nő a külföldi munkavállalásból hazaküldött anyagi haszon.

A legtöbb pénz a fejlődő országokba kerül ilyen módon, hiszen ezen államok polgárai költöznek külföldre leginkább a jobb kereset reményében. Ennek megfelelően India jutott így a legnagyobb bevételhez, amit Kína követ. Ettől jócskán leszakadva Mexikó következik, ám meglepő, hogy az EU két legnagyobb gazdaságát, Németországot és Franciaországot is sok ilyen pénz „hizlalja”.

Az összeg nem is annyira meglepő, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a világon 214 millió ember költözik külföldre a jobb munkakörülmények és a magasabb jövedelmek miatt. Ráadásul a Világbank szerint ennél nagyobbra is rúghat a végösszeg, hiszen sokan nem hivatalos úton küldenek az otthon maradottaknak pénzt, így az ellenőrizhetetlen.

Régi vád a segélyekkel szemben, hogy azok gyakran nem a megfelelő helyre kerülnek. Gyakran az átláthatatlan, korrupt kormányzatok elnyelik a pénzeket, amiből így aligha profitálhatnak azok, akik igazán rászorulnának. A fejlett országokban történő munkavállalás lehet a megoldás?

A minap Indiához került Gandhi-levelekből egyesek azt szűrik le, hogy a szabadságharcos meleg, vagy biszexuális volt. A konzervatív indiaiak tiltakoznak.

A napokban Delhiben hoztak nyilvánosságra, eddig a nagyközönség számára ismeretlen leveleket, a szabadságharcos halálának 65. évfordulóján. Ezekben egy bizonyos Hermann Kallenbach folytat levelezést Gandhival. A Daily Mail szerint ezekből a levelekből sejthető, az ikonikus indiai férfi homoszexuális kapcsolatot ápolt a dél-afrikai Kallenbach-kal.

A vitatott levelek tulajdonjogát még tavaly szerezte meg az indiai kormány, még azelőtt, hogy egy angol aukciós ház értékesítette volna azokat. Az indiai Nemzeti Archívum vezetője azonban hevesen cáfolta, hogy bármi olyasmi állna ezekben az írásokban, amik alapján következtetni lehet a fent említettekre.

Gandhi 1893-ban Dél-Afrikába érkezett, ahol feleségével és gyermekeikkel 1914-ig éltek. Ez idő alatt kötött barátságot a német-zsidó családból származó Kallenbach-kal. Ezt a szálat először a New York Times egy szerzője pendítette meg néhány éve Gandhiról szóló könyvében, igaz abban csak utalás található arra, hogy Gandhi biszexuális lett volna.

A helyiek nem nagyon örülnek annak, hogy nemzeti hősüket ilyesmivel vádolják. A mélyen konzervatív Indiában aligha fogják objektíven vizsgálni a levelek tartalmát. A Nemzeti Archívum vezetője a Daily Mail-nek ingerült válaszában tagadta, hogy bármiféle szexuális utalás állna az iratokban. 

Eddig is sokféle mítoszt teremtettek már Gandhiról, ami megrázta az indiai társadalmat. Híresztelte róla könyv, hogy aberrált volt, aki szexrabszolgákat tartott, de nevezték már rasszistának is.