Külügyér

Legyőzhet-e egy mammutcéget négy afrikai halász? Hágában sikerült. 

A nigériai Goi városa nemrég megszűnt létezni. Még ugyan maradt valami a maradványokból, emberek már nem lakják. Mióta nem lehet halat fogni, nincs miből megélni a környéken. Márpedig halat nem lehet fogni az olajjal szennyezett vizekből.

A halált a holland Shell olajtársaság cipelte a környékre. Emiatt néhány egykori goi lakos Hollandiában indított keresetet a gigavállalat ellen. A giga jelző nem túlzás, a szegény nigériai halászoknak nem volt könnyű dolguk az óriással szemben. Bár egy civil szervezet is segített az ügyben a négy bátor férfinak, a 80 országban eurómilliárdokkal kereskedő Shell ellen előzetesen nem sok esélyük volt.

Pedig már maga a per ténye figyelemre méltó, ugyanis eddig nem állítottak bíróság elé Európában multit egy fejlődő országban elkövetett károkozásért. A német Spiegel hetilap még arra is lát esélyt, hogy a Shell esetével a bíróság példát statuálna. Fontos lépés lenne ez, hiszen a harmadik világban gyakran nem biztosított a stabil jogrendszer. Ennek hiányában pedig az ottani lakosok, ha európai vállalat által szenvedtek hátrányt, az öreg kontinensen szerezhetnének érvényt jogaiknak.

A Niger folyó deltájában lévő olajlelőhelyek gyakori célpontjai bizonyos fegyveres csoportoknak. Ezek lényegében védelmi pénzt szednek a vállalatoktól, ha pedig nem kapják meg amit akarnak, gyakran felrobbantanak 1-2 vezetéket. A nagy olajcégek ezért folyamatosan tárgyalnak az efféle terroristacsoportokkal, ám ezeket „fű alatt” intézik. Ha valami nem jön össze, jön a dinamit és az olaj mindent beborít.

A Shell egy dokumentummal készült, mely szerint Goi faluban történt ugyan szennyezés, azt azonban feltakarították, mert ők társadalmilag is felelős vállalat. Ezt a tényt szignójával is igazolta egy személy. Azonban a helyiek saját bevallásuk szerint sosem ismerték a szóban forgó személyt, aki igazolja, hogy az olajban tocsogó falu csak illúzió.

A bíróság végül tegnap délután meghozta ítéletét, melyben elmarasztalta a cégóriást. Egyértelműen a Shell felelőssége, ha mondjuk terroristák hozzáférnek a vezetékeihez és azok így szennyezést okoznak.

Valami ilyesmit neveznek jogállamiságnak. 

Az Izrael állam megalapításakor kitört harcokban sok ezer palesztin könyv tűnt el. Egy nemzetközi csapat most feltámasztaná a palesztin kultúrát. 

A nagy könyvrablás címmel mutattak be nemrég egy dokumentumfilmet Ramallahban. A film megpróbál utánaeredni az 1948-as vérzivataros időkben, Jeruzsálem palesztinok lakta körzeteiből eltűnt mintegy 70 000 könyvnek. Ebből 30 000 magántulajdonban volt eltűnésekor. Eddig 6000-et sikerült megtalálni, sokat feltehetőleg papírként újrahasznosítottak.

A rablások az Izrael állam megalapítása körüli csetepaték közben történtek. Ezekben az időkben rengeteg palesztin kényszerült otthona elhagyására az izraeli-arab háború miatt. A kiürült otthonok közül sokat kifosztottak. Egy részüket aztán a tolvajok eladták, így kerültek elő később a jeruzsálemi Nemzeti Könyvtárban.

Ugyanakkor a doku megemlíti, hogy nem csak a nyerészkedő magánemberek loptak könyveket. A cionista mozgalom kultúrharcának keretében Jeruzsálem egyes negyedeiben szisztematikusan gyűjtötték be a palesztin szerzők műveit.

A film készítőinek céljai közt szerepel egy virtuális könyvtár felállítása az eltűnt könyvekből. Ezzel egyúttal szeretnék újra elérhetővé tenni a több száz éves palesztin kultúra eddig ismeretlen alkotásait.  

Az éhező Észak-Korea végre felkerül a Google Maps-re. Ezzel kell jóllakniuk. Eszik, nem eszik, nem kapnak mást.

Nemrég Eric Schmidt, a Google ügyvezető elnöke járt az elzárt Észak-Koreában. A túrát egy ex-szenátorral tette meg, ám valódi céljairól eddig keveset lehetett tudni. Most körvonalazódni kezd, miféle üzlet fogant meg Phenjanban.

A jelek szerint az informatikai cég a Maps szolgáltatását kívánja kiterjeszteni az elszigetelt országra, ahol eddig a térkép megnyitásakor fehér folt volt látható, kevés a pontos információ. Ez leginkább a kíváncsiskodó nyugatiaknak lehet érdekes, mivel a helyieket leginkább az állítólagos újabb éhínség köti le.

Persze valószínű, hogy a lágereket és a rakétasilókat kitakarják majd a programból, csak amit a vezetés jóváhagy. Ügyelniük is kell erre, hiszen a nyugati kémek mostanság kettőzött erővel figyelnek az országra. Nemrég jelentette be ugyanis a rezsim, újabb atomprogramba kezdenek. Nem tehetnek mást, a nép ezt követeli- teszi hozzá a hivatalos közlemény.

Kár, hogy az éhínség felszámolását nem követeli a drága nép. Egyből az is megoldódna. 

Quinoa. Gabonaféle, mely szegénységbe taszítja a bolíviaiakat? Vagy egy finom étel, mely az élelmezés jövőjét jelenti?

Nemrég a Guardian brit lap írt a quinoa elterjedéséről és annak esetleges negatív hatásairól. A rendkívül tápláló és zsírszegény gabonaféle kiválóan helyettesíti a húst, ami miatt a nyugati világban is egyre növekvő népszerűségnek örvend.

Nos, a brit lap úgy véli, a szigetországi népszerűség miatt annyira felszökött a quinoa ára, hogy a perui vagy bolíviai (ezekben az országokban termesztik leginkább) gazdálkodók már nem engedhetik meg maguknak, hogy egyék az egészséges növényt. Szóval aki nyugaton vásárolja ezt az ételt, az kizsákmányolja a latin-amerikai parasztokat.

Az aggodalmakat aztán osztotta a New York Times, illetve az AP hírügynökségben megjelent cikkek sora. Ari LeVaux azonban inkább eloszlatni igyekszik a fogyasztással kapcsolatos kételyeket a Foreign Policy hasábjain.

Mint LeVaux írja, Peru és Bolívia quinoát termő vidékein amúgy kevés más hasznos növény él meg, így a felvert árú gabona inkább gazdasági hasznot hordoz magában a kontinens legszegényebb részein. Ezt az anyagi tőkét pedig aztán politikaivá transzformálhatják az ott élők, ami miatt nagyobb beleszólásuk lesz a világ élelmiszerkereskedelmébe.

Egy igazságos kereskedelemmel és importtal foglalkozó cég helyi képviselője személyesen tapasztalta, hogy még mindig esznek quinoát az említett vidékeken. Sőt, szerinte a növekvő bevételek miatt változatosabban étkezhetnek, így például friss gyümölcs is kerülhet  a farmerek asztalára. 

Szerte a fejlett világban dolgoznak távmunkában. De ki hallott olyat, hogy ezt egy kormányfő teszi?

Thaksin Shinawatra 2008 óta nem tette be a lábát Thaiföldre, ám egyesek szerint az országot de facto még mindig az ex-kormányfő irányítja. Hat és fél éve egy puccs kergette messze az alsóbb rétegek támogatásából táplálkozó, elitellenes populista Shinawatrát. Azonban őt nem lehetett enyivel elintézni.

Húgában, Yingluck Shinawatrában az ex-miniszterelnök igazi humán távirányítóra lelt. 2011 óta ugyanis a hölgy vezeti az ország kormányát. Persze nem csak azért előnyös ez számára, mert a kishúg 18 évvel fiatalabb és jóval fotogénebb nála, de ő maga aligha térhet vissza az országba, mert Thaiföldön hatalommal való visszaéléssel gyanúsítják.

Miközben Thaksin londoni, vagy dubaji lakásában múlatja az időt, vagy épp magángépén tart valamelyik afrikai aranybányája felé, a nagyobb döntésekben eligazítja a thai kormányt. Húgával rendszeresen tartja a kapcsolatot Skype-on, vagy Whatsapp-on.

Persze ahhoz, hogy megértsük a thai közélet abszurditását, muszáj megemlíteni néhány dolgot. Az a tábornok, aki a 2006-os puccsot vezette a Shinawatra-féle kormány ellen, most a parlament tagja, ráadásul a békés politikai párbeszédért létrejött bizottság elnöke. Egy „Szauna királyként” ismert férfi vagyonát masszázsszalonoknak álcázott bordélyokból szerezte. Ma ő az egyik legnagyobb élharcosa a korrupció elleni harcnak.

Mindezek ellenére Thaiföld az elmúlt 18 hónapban évek óta nem látott stabilitást mutat. A turizmus egyre nagyobb bevételeket hoz, a munkanélküliség minimális, az utcák békések. Thaksin Shinawatra külhoni tartózkodása nyugalmat hozott az országnak, akkor is, ha továbbra is ő mozgatja a szálakat.