Külügyér

Tizenharmadik országként Új-Zélandon is egyenlő jogok járnak a pároknak. 

Az új-zélandi parlament 121 képviselőjéből 77 szavazott igennel, ezzel a térségben elsőként a szigetországban legalizálják az azonos neműek egybekelését. Az eredmény nem volt meglepő, hiszen nemrég egy előzetes voksoláson is a túlnyomó többség bizalmát élvezte a módosítás.

Új-Zéland ezzel a szavazással a 13. ország lett, mely ugyanazon jogokat biztosítja az egynemű párok számára, és a különböző neműeknek. Múlthéten Uruguayban bólintott rá a törvényhozás az azonos jogokra. A Csendes-óceáni térségben azonban egyedül áll a határozat, Ausztrália épp tavaly utasította el a felmerült kérdést.

A változtatás ellen gyakorlatilag csak a katolikus egyház lépett fel. A folyamat azonban régóta érlelődik a társadalomban. 2005-ben már szinte a házassággal egyenlő jogokat kaptak az azonos neműek együttélés esetén. 

2011 márciusában kezdődött a szíriai konfliktus. Ekkor tartóztattak le néhány diákot, akik kormányellenes graffitiket festettek. A polgárháborúvá terebélyesedő megmozdulásoknak később is résztvevői lettek a fiatalok. A nagyon fiatalok is.

A graffitis letartóztatások utáni tiltakozásokról készült felvételeken gyakorta láthattunk kisgyerekekkel felvonuló tüntetőket. Később aztán, mint kiderült, mindkét oldal alkalmaz gyerekeket, gyakran fegyvert adva kezükbe. Ezen a felvételen egy lázadókhoz szegődött 15 éves fiú látható, aki épp elveszti apját és bátyját is a harcokban. Láthatóan nem csak véletlenül keveredett oda a gyerek, egyértelműen harchoz öltözött, kezében kalasnyikovval. 

A következő fotón is egy kisfiú látható, kezében gépfegyverrel, a másikon pedig egy kormánypárti kémkedéssel vádolt fiút hallgatnak ki a lázadók. A Human Rights Watch jogvédő szervezet jelentése szerint átlag 14 éves gyermekeket is munkára fognak a harcoló felek, 16 évesen pedig már fegyvert is kapnak. 

Egy brit hírtelevízió riportfilmje olyan gyerekeket mutat be, akik ápolóként dolgoznak az aleppói kórházban. 

Mexikó legveszélyesebb részein nem várnak a tehetetlen hatóságokra. A polgárok fegyverkeznek és maguk veszik fel a harcot a drogkartellek ellen.

Guererro állam az egyik legfertőzöttebb része Mexikónak, ami a drogbandák burjánzását illeti. A Sierra Madre magaslatain termesztik a mákot és a marihuánát, de kokainnal is kereskednek, melyet szinte kivétel nélkül és nagy tételben az Egyesült Államok felé értékesítenek. Itt a drogbandák az urak, szabályos hadseregeket tartanak fent, a központi autoritás csak névleg képviselt.

Ha a hatóságok képtelenek rendet tartani, nem csoda, ha a polgárok veszik át a kezdeményezést. A BBC egyik riportjában például bemutatnak egy esetet, amikor helyi civilek állig felfegyverkezve elfognak egy férfit. Egy rögtönzött, homokzsákokkal megerősített épületbe viszik, ahonnan- állításuk szerint legalábbis- majd átadják a hatóságoknak. A helyiek persze képzetlenek, fegyvert pedig a törvények értelmében nem is hordhatnának magukkal.

Valamit azonban tenniük kell. A gyilkosságok mindennaposak a környéken, csakúgy, mint a fenyegetések. Szintén a brit közszolgálati riportjában szólal meg egy nő, akit szomszédja fenyegetett meg, amiért nem adta neki háza körüli birtokát. Feljelentést tett, miután a férfi előrevetítette, férjét lovak után köti, az asszonyt meggyilkolja, lányát pedig megtartja magának. A hatóságok azonban nem léptek, ezért az asszony a polgárokból verbuvált fegyveresekhez fordult segítségért.

A helyiek szerint a rendőrség és a hadsereg nem mindig azért tehetetlen, mert túlerőben vannak a kartellek. Élnek a gyanúval, hogy a szerveket felülről a szervezett bűnözés már rég behálózta, így passzivitásuk tudatos. Az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a tehetetlen , korrupt hatóságok, a hatalmas és erős kartellek és a dühös, fegyverkező civilek milyen veszélyes elegyet is képeznek. 

A tegnapi bostoni robbantásokról számtalan felvétel járta máris be a világsajtót. Az alábbiakban a Külügyér néhány kevésbé ismert, amatőr felvétellel próbálja rekonstruálni a történteket. 

Az alábbi videó a második robbanást rögzíti. A tömegben egy hölgy épp megjegyzi, valami felrobbanhatott. Ekkor jön a második, közelinek tűnő robbanás, majd az emberek menekülőre fogják: 

Ez a felvétel szintén a második detonációt tartalmazza. Amikor a hotel előtti részen már megkezdték az első robbantás áldozatainak mentését, a szemközti tribünről készült felvételen hallható, a távolban újabb bomba lépett működésbe:

Egy futó a célbaérkezést akarta rögzíteni mobiljával, ami az első detonációt vette fel:

Carlos Arrendondo egy békeaktivista, akit a sajtó máris hősnek kiáltott ki, amiért sokat segédkezett az áldozatok ellátásában. A felvételen jól láthatóan sokkos állapotban, reszketve mesél a történtekről. Elővesz egy kis, véráztatta lobogót is:

Hienon Szeo Li Észak-Koreában nőtt fel, bár nem éhezett, hét esztendősen már látott kivégzést. Csodás menekülésének történetét a TED-konferencián mesélte el.

Li családja nem volt szegény, így a mind gyakoribb éhezésekről csak rokonokon és ismerősökön keresztül értesült. A kilencvenes évek nagy éhínségei idején Kínába szöktették, ahol sokáig sikerült meghúznia magát. Amikor a hatóságok az észak-koreai menekülteket illegális bevándorlóknak minősítették, őt is megcsapta a visszatelepítés szele. Egy interjún a hatóságoknál azonban sikerült kivágnia magát, majd Dél-Koreába szökött, ahol egyetemi tanulmányokba kezdett.

Egy nap arról kellett értesülnie, hogy az északon maradt családját vidékre deportálták, mert az általa küldött pénzt a hatóságok lefülelték. Ekkor kezdte meg családja kimenekítésének tervezését, melyet végül egy 2000 kilométeres buszúttal kiviteleztek Kína felé. Hogy ne legyenek gyanúsak a rendőrök előtt, egy igazoltatás során azt mondta, nem a családját, hanem siketnéma embereket szállítanak, ezért nem értik, amit mondanak nekik.

A később mégis letartóztatott családot egy ízben egy idegen segítségével sikerült kimenteni, aki kifizette a váltságdíjat az addigra minden pénzéből kifogyott lány helyett. „Miért segített nekem?”- kérdezte. „Nem önnek segítettem, hanem az észak-koreai népnek”- válaszolta a jótékony idegen.