Külügyér

Miután betiltotta a kerékpárokat, a vízipipákat, a gázai rendőrség feltehetőleg unatkozott, ezért újabb tételek kerültek fel tiltólistájukra. Ezentúl tilos a csípőnadrág, fiúk számára pedig a hosszú haj viselése.

Áprilisban meg is kezdte „kampányát” a hatóság, melynek keretében a renitens fiatalokat az utcáról egyenesen az őrsre vitték, ahol leborotválták lázadó fejüket. Egy helyi jogvédő szervezetnek sokan arra panaszkodtak, hogy a kényszernyírás során bántalmazták őket a rendőrök.

Az övezet rendőrfőnöke egy televíziós vitában azzal indokolta a radikális lépést, hogy tapasztalataik szerint a csípőnadrágos és átlagostól eltérő hajú suhancok árulnak drogot és rontanak meg lányokat. Ez utóbbira a lányiskolák vezetősége hívta fel a közeg becses figyelmét, amely érzékeny a nép szavára.

Az új irányelv nem aratott osztatlan sikert a kormányzó Hamaszon belül sem. Egy magas rangú politikai vezető, Mussza Abu Marzuk szerint a rendőrségnek a népet kéne szolgálni, nem pedig ilyen agresszívan vegzálni a gázai fiatalságot.

Az alábbi videón egy iskolában ellenőrzik a nebulók hajszerkezetét. Ha a frizura nem nyeri el a divatra oly fogékony igazgató tetszését, a jutalom nem marad el. 

Teleshopba illő módszerekkel adott el gagyi detektorokat háborús övezetekben a brit milliomos.  

James McCormick, dúsgazdag brit üzletember gusztustalan módot választott további gazdagodásához. Dollármilliókat kaszált azon, hogy háborús övezetekbe bombakereső detektorokat adott el nagy mennyiségben. A gond csak annyi volt, hogy a készülékek használhatatlanok voltak.

McCormick-ot csalás vádjában most bűnösnek mondta ki egy brit bíróság. Az egykori rendőr legnagyobb detektor-üzletét Irakkal kötötte, így véve ki részét a britek számára is szörnyű veszteségekkel járó konfliktus anyagi hasznából. A bagdadi üzlettel 75 millió dollárt szakított.

Az „üzletember” teleshopra hajazó módszerekkel, nagy dumával hirdette külföldi szerveknek gagyi portékáját. „A bombától az elefántig, bármit felkutat”- adta be a rossz marketingszöveget potenciális ügyfeleinek. Az elvileg víz alatt, falon keresztül és a föld felszíne alatt is bármit jelezni képes szerkezetek a gyakorlatban csődöt mondtak, ami azért egy háborús helyzetben, vagy aknamentesítésnél életekbe is kerülhet.

Az iraki ügyfele, Dzsihád al-Dzsabiri egykori belügyminiszter azóta már a börtönéletet szokja, mivel többek közt a brit szélhámossal kötött üzletért korrupciós vádakkal elítélték hazájában. McCormick jól élt, hacsak a bűntudat nem gyötörte, hogy míg jó félmillió fontot érő yachtján koktélozik, portékája miatt emberek halnak meg. Nicholas Cage szomszédjaként egy 3,5 millió fontot érő bath-i vityilló tulajdonosa is. Most azonban vizsgálati fogságba helyezték a május 2-i ítélethozatalig, 

Egy kormánytag szerint a tanárok túl keveset dolgoznak, míg egy ellenzéki biztossági elnök a képviselők lanyha hozzáállását kritizálja. Kiderült az igazság. 

Az egész azzal kezdődött, hogy a kormány egyik tagja kritizálta a tanárokat kevés munkaórájuk miatt, és a szünidők megvágását vetette fel. Ezzel feltehetőleg azt is megteremtette a konzervatív-liberális koalíció, hogy ne jusson magasabb bére a tanároknak az idei költségvetésből.

A parlament államháztartási bizottságának elnöke a napokban vissza is vágott. A munkáspárti politikus szerint a tanároknál jóval kevesebbet dolgoznak a képviselők, így először inkább a maguk portáján kéne rendet tenni.

Egy képviselő, vagy egy tanár dolgozik többet? A Guardian blogbejegyzése ezt próbálta kideríteni. A képviselők összesen évi 148 napot dolgoznak. Egy képviselő egy héten csaknem 70 órát tölt munkával, a tanárok az intézmény szintjétől függően 50 és 57 óra közt teljesítenek. Ez a felmérés megkérdezéses alapon készült, a fizetést nem ezután kapják, ez inkább a tényleges, munkával töltött időre mutat rá.

Ha a parlamenti képviselők munkáját leszorítjuk az ülésteremben töltött időre, úgy átlagosan 40 órát dolgoznak egy héten. Az alsóház ülései hosszának átlaga tavaly közel 8 óra volt naponta. Egy tanár ezzel szemben átlagosan 39 órát tölt munkahelyén hetente. Ezek a hivatalos adatok. Ezzel a gond az, hogy a munkahely elhagyásával nem biztos, hogy a munkavégzés is befejeződött, míg az önbevallásos statisztika csak az igazmondásban bízhat. 

Kételyek maradtak, ám minden rendelkezésre álló adat arra mutat, a képviselők egy hajszállal több időt töltenek munkájukkal, mint a tanárok, de van egy lényeges különbség: a fizetés. A képviselő bére ugyanis csaknem a duplája egy középfokú intézményben oktató tanárénak. Míg utóbbi 2010-es adatok szerint átlagban 37 000 font körül keresett, egy képviselő akár 65 ezret is zsebre tehetett.  

(Grafikonok: The Guardian)

Egy új német populista párt, az Alternatíva Németországért máris megoldást talált az eurózóna pénzügyi válságára. Hogy hol voltak és miért vártak eddig pofon egyszerű javaslatukkal? Nem tudni, de szerintük igenis lehet valaki félig terhes. 

Bernd Lucke, az újonnan alakult formáció szóvivőjét a német Spiegel hetilap a következőképp jellemzi: „sokan Lucke szakmájából (közgazdász) hajlamosak egyszerű kérdésekre túlontúl bonyolult válaszokat adni. Nos, Lucke épp ennek az ellenkezőjét teszi.” Az idézett sort annak kapcsán írták, hogy Lucke előjött a csodarecepttel az eurózónában dúló válság megoldására.

A populista professzor nagy ötlete abban rejlik, hogy szeretné a dél-európai államokat a monetáris unión kívül látni. A csavar és az eredetiség benne az, hogy szépen lassan kéne elhagyniuk a közös valutát, miközben mellette párhuzamosan használják a drachmát, vagy a lírát. A hazai pénzt aztán az euróhoz kötnék fix árfolyamon és ez ötvözné mindkét fizetőeszköz használatának előnyeit.

A német sajtó a bejelentés után szinte azonnal levette a keresztvizet a tervezetről és kijelentette, nem működőképes. A közgazdászok szerint ugyanis nem lehet valaki félig terhes. Lucke szerint azért van szükség a hazai valutára is, hogy azt a nemzeti bankok kedvük szerint leértékelhessék, így pörgetve fel a versenyképességet az export révén. Azonban szakemberek egyöntetű véleménye szerint ez egyáltalán nem elégséges a versenyképesség növeléséhez. Ha ugyanis egy gyenge és egy erős valuta egymás mellett létezne, úgy előbbit mindenki az erősebb euróra váltaná, amilyen gyorsan csak tudná. Vagy külföldre menekítené pénzét.

Mindenestre a már a párt megalakulásakor az eurót, mint valutát ekéző Alternatíva Németországért tovább folytatja tevékenységét, készülve a közelgő választásokra.  Hogy mit akarnak otthon? Nem tudni, hiszen megalakulásuk alkalmával újságírói kérdésre, miszerint akkor jönne-e a német márka, nem adtak választ, mondván erről még nem döntöttek. De azért jó a németeknek, hogy van egy ilyen „eurózóna szkeptikus” alakulatuk. Színesedik a paletta. 

„A lapban folyton az látható, hogy jólöltözött férfiak csinálnak valamit, míg a nők egy szál bugyiban ácsorognak.” Prűdség? Parttalan feminizmus? Harc az élő szexizmus ellen? 

A fenti idézet Lucy-Ann Holmes-tól származik, aki a Newsweek hetilapban mozgalmáról, a No More Page 3, azaz a „Soha többé harmadik oldalról” beszél. Nagy-Britannia legnagyobb példányszámú napilapja, a The Sun közel fél évszázada fedetlen keblekkel jutalmazza meg a vásárlót, ha az egyet lapoz és elindul a bulvár világának aznapi erdejébe.

A lapot a botrányairól híres Rupert Murdoch vállalata tulajdonolja, mely egyszer már csődöt mondott ebben a szakmában a rosszemlékű News of the World bulvárlap lehallgatási botrányának képében. Állítólag Murdoch munkásságának köszönhető, hogy az eladott példányszámot cicikkel turbózzák fel minden nap.

A Sun története során állt majd minden politikai oldalon, kiállt minden mellett, és azok ellenkezője mellett is hitet tett már, a félpucér csajok azonban csak nem koptak ki arról a bizonyos harmadik oldalról. A kilencvenes évek elején állítólag a választásokat is meghatározta a bugyis melléklet. A választásokat megelőző napon egy középkorú hölgy pózolt egy viktoriánus fehérneműben, a szöveg szerint pedig „így festene a harmadik oldal, ha Kinnock nyerné a választást”. Másnap a Munkáspárt jelölje, Neil Kinnock nem költözött be a Downing Street-i rezidenciára.

Holmes-nak és kampányának semmi gondja a pornográfiával, vagy a meztelenséggel. Ahogy a honlapjukon található szellemes hozzászólás summázza a miértet: „A cickók nem újak, mi keresnivalójuk van az újságban?” Az ellenoldal nem szólal meg az ügyben, mivel „ezzel még nagyobb publicitást kapnának”- kommentálta az oldal fotós szerkesztője.

Sokan úgy reagálnak Holmes-ék kampányára, hogy ha nem tetszik, amit a lapban látnak, ne vegyék, ne olvassák. Holmes szerint azonban nem lehet elzárkózni teljesen attól a laptól, amit naponta több millióan a kezükbe vesznek. Egyébként is, „egy olyan társadalomban élünk, amely arra utasít, hogy pofa be és elő a csöcsökkel”- Holmes szerint ez a valódi probléma.