A német törvényhozás sokszínűsége lassan a népességét is lefedi. Ez még bizonyos hazai véglényeknek is feltűnt a hétvégi választások alkalmával.
A különböző, bevándorló gyökerű népcsoportok reprezentálása azért sem ütközhet falakba, mert Németországban a komolyan vehető pártok között egy sem akad, amely xenofób, vagy akár csak bevándorláskritikus lenne.
A jobbközép CDU, a választások nagy nyertese győzelemhez juttatta a muzulmán- és/vagy törökországi gyökerű csoportokat is. Camile Giousouf (a fenti fotón) az első muszlim képviselő a Bundestagban. Bár a török felmenőkkel bíró hölgy körzetében, Hagenben- nyilván azért jelölte pártja az észak-rajna-vesztfáliai városban, mert ott országos összehasonlításban is kiugróan magas a bevándorlók aránya- nem jutott mandátumhoz, listáról simán bejutó volt. Az új összetételű alsóházban egyébként már 11 török származású képviselő fog ülni, akiket pártjaik a 800 000 török származású szavazó kegyeiért (is) jelölt. Közel felük, öt képviselő a balközép SPD jelöltjeként került be, míg hárman a zöldek színeiben foglalják el helyüket.
Peer Steinbrück szocdem kancellár-jelölt Kanzel Kiziltepe török származású képviselő-jelölttel
A szenegáli származású Karamba Diabyról már korábban írtunk, ő az előzetes várakozásoknak megfelelően be is került a Bundestagba. A zöldek szintó jelöltje, Romeo Franz azonban a párt váratlanul gyenge szereplésének köszönhetően kimaradt a jóból, így roma tagja nincs a parlamentnek. Összességében a 100 külhoni gyökerekkel rendelkező jelöltből 34-nek sikerült is a bejutás. A bátor jelölések pedig azt mutatják, a pártoknak már nem kell félniük attól, hogy szavazatokat veszítenek, ha föderális szinten is vállalják különféle etnikumú jelöltek versenyeztetését. Ez a német társadalom magas szintű befogadói hajlandóságát emeli ki. Hamarosan Berlinnek is lehet egy Obamája.