A norvég Bastoy körülményei inkább egy nyaralásra, mintsem börtönre hajaznak. Nincs szigor, ám mégis a legkevesebb a visszaeső lakói közt.
Norvégia csaknem 4000 büntetését töltő elítéltje szinte tényleg csak a szabadságát veszíti el, amikor leültetik. Általában a szigorított intézmények is emberi lakhatást biztosítanak- a tömeggyilkos Andreas Breivik is egy ilyen erődben raboskodik-, a maximálisan 21 éves börtönt így normális körülmények között tölthetik le az elítéltek. Nem mellesleg pedig hasznosan, hiszen a norvég börtönprogramok munkát és oktatást is biztosítanak, igen magas színvonalon és nagy hatékonysággal.
A nevelésnek meg is van az eredménye. Norvégia kiemelkedik Európa többi országa közül a visszaesések alacsony arányát tekintve. Az elítéltek kevesebb mint 30 százaléka válik ismételten elkövetővé.
A Bastoy egy sziget, ahol az elítéltek dolgoznak, ám szabadidejükben akár horgászhatnak, vagy a tengerben fürödhetnek. Elzártan élnek, de emberi módon- ahogy jellemezte helyzetét egy drogcsempész férfi a Guardian riporterének. Az elítélteknek kis faházaik vannak a szigeten, így tényleg olyan benyomást kelt, mint egy nyári cserkésztábor. A szobák egyéniek, csak a konyhán és a fürdőszobán osztoznak a rabok.
A Bastoyba azok költözhetnek, akiknek öt évnél több van hátra büntetésükből és kérvényüket elfogadják. Mindenféle bűnelkövető jelen van a szigeten, erőszaktevők és gyilkosok is, ám mindneki élheti látszólag szabad életét a Bastoyban, amíg nem vét a szabályok ellen. És hogy mit dolgoznak a rabok? Nos, maguknak termelik meg az élelmiszert, kerékpárt javítanak, lovakat nevelnek, vagy csak a mosodában szorgoskodnak.
A Bastoyból szabadult rabok kevesebb, mint 16 százaléka sérti meg újra a törvényt.
