Másfél évszázaddal halála után Kínában is felkapottá vált Alexis de Tocqueville. De mit tanulhatnak a mai kínai olvasók a francia liberális gondolkodótól?

Alexis de Tocqueville munkái a kínai politikai és gazdasági elit szereplőinek körében eddig is nagy figyelemnek örvendtek. A Párt és a Központi Bank jeles vezetői forgatták előszeretettel A régi rend és a forradalom című, az 1789-es francia események kapcsán írt művét. Most azonban már a „pórnép” is felkapta a szerzőt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az utóbbi időben a kínai Facebook-on, a Weibo-n is egyre többször osztják meg gondolatait.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon milyen tanulságot vonhatnak le a kínaiak a liberális gondolkodó észrevételeiből, aki egy homlokegyenest más berendezkedés, az amerikai demokrácia híve volt. Csong Ming történészprofesszor a Global Voices honlapján azzal indokolta A régi rend és a forradalom népszerűségét, hogy a mai kínai helyzet is sok hasonlóságot mutat a 18. századi franciával, mely aztán akkor a forradalomhoz és a társadalmi viszonyok gyökeres megváltozásához vezetett. Mint rámutat, Kína átmeneti időket él, egy centralizált hatalommal és erős gazdasági robbanással (a GDP évi 8 százalék körül nő). A vezetők talán azért ajánlják a művet, hogy ráébresszék a lakosságot; időben reformokra van szükség, hogy elkerüljék a veszélyt- véli Csong Ming.

Tény, hogy Tocqueville fent említett művében úgy vélte, a Francia Forradalom nem a nyomor miatt tört ki, hanem mert túlságosan elszakadt az elit az alsóbb rétegektől, mely törést okozott a társadalomban. Érdekes a politikusok ajánlása akkor, amikor pont az ő korrupciós botrányaiktól hangos a média. (Igaz, a kínai cenzúrázott sajtó kevésbé.) A napokban a New York Times eddigi tudósítójának, Chris Buckleynak vonták vissza 2013-as tartózkodási engedélyét. Az előzmény az volt, hogy az amerikai lap megírta; Ven Csia-Pao miniszterelnök családja dollár milliárdokat halmozott fel Ven miniszterelnöksége alatt.

Talán A régi rend és a forradalom tényleg ma a legaktuálisabb Kínában, csak nem biztos, hogy úgy, ahogy azt a Kínai Kommunista Pártban gondolják.