Barack Obama amerikai elnök környezetében már a terror elleni háború végéről beszélnek, miközben az al-Kaida terrorszervezet fennállásának újabb szakaszához érkezett.
A Pentagon egyik magas rangú jogásza a New York Times szerint pénteken kijelentette, hogy az al-Kaida lassan kizárólag önvédelemre lesz képes, ezzel pedig gyakorlatilag véget érhet a terror elleni háború. Később ugyan visszakozott a bejelentést tévő Jeh C. Johnson, mondván ő nem beszélt a terror elleni harc végéről, azt továbbra is fenntartotta, hogy a főbb agresszorok lassan nem lesznek képesek támadó műveleteket végrehajtani az Egyesült Államok ellen.
Nem mindenki ennyire optimista. Egyesek szerint az al-Kaida nem vész el, csupán átalakul. Tény, többször is ment már át változáson a szervezet több mint két évtizedes fennállása óta. Első szakaszát az 1990-es évekre tehetjük, amikor Afganisztánban- amerikai segítséggel-, Oszama Bin Laden keze alatt működtek. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni időszak jelenti a második generációt, amikor a szervezet újraszerveződött Pakisztánban és szerte az arab világban megjelentek különböző sejtjei. Most, az Arab Tavasz után pedig megjelenhet az al-Kaida 3.0.
A szervezet előszeretettel használja ki a káoszt, amiket gyakran az Arab Tavasz eseményei váltanak ki az arab világban. A szíriai polgárháború a legjobb táptalaj most a helyi szervezet kiépítésében. Álnéven, más arab országoktól kapott fegyverekkel, a többi ellenzéki csoporttal vegyülve Basára l-Aszad egyik legrettegettebb ellenségévé váltak. A Dzsabhat al-Nuszra néven ténykedő al-Kaida-sejt szövetkezik más, szunnita szervezetekkel, akiket könnyen hangolnak az alavita Aszad-rezsim ellen.
Álnév ide vagy oda, az al-Kaida tevékenysége nem titok többé Szíriában. A szélsőséges muszlim szervezetekhez kötődő honlapok folyamatosan jelentetik meg azon al-Kaida „mártírok” neveit, akik Damaszkuszban, vagy Aleppóban estek el. Találni köztük egyiptomi, palesztin, vagy akár szaúdi nemzetiségűt is.
A harcok elhúzódása Szíriában az al-Kaidának jön a legjobban. Sőt, ha azt vesszük, hogy a szíriai események átgyűrűztek már Libanonba, Törökországba, de még Jordániába is, a szervezet újabb térnyerése reális veszélynek tűnik. De Észak-Afrikában is „eredményeket” értek el a közelmúltban. Nemrég például egy helyi fundamentalista csoportnak segített az al-Kaida elfoglalni Mali északi részét, a történelmi Timbuktu városával együtt. A partner szervek sorozatosan nyugati állampolgárokat terrorizálnak más országokban is, úgy mint Algériában, Mauritániában, vagy Nigerben.
Egyiptomban Mubarak bukása után sok dzsihádista szabadult ki a börtönökből, akik a Sínai-félsziget demilitarizált övezetében követnek el merényleteket, gyakran a helyi beduin törzsek támogatásával. Kedvenc célpontjaik az Izraelbe tartó gázvezetékek. Jemenben Ali Abdallah Száleh elnöklése alatt sem volt egységes ország, és a déli részt az al-Kaida tartotta ellenőrzése alatt. Száleh bukása óta továbbra is tartanak az amerikai drónok támadásai az iszlamista bázisok ellen.
Hiába a folyamatos „lefejezés”, a vezetők likvidálása, hiába a rendezési kísérlet, a fő háttérország továbbra is Irak. A szunnita lakosságra támaszkodva mindent túlélt az országban a szervezet, vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi pedig újabb merényletekkel fenyegetőzik. Pakisztánban szintén erős a jelenlét, ahogy múlthéten megírtuk, a mumbai vérengzésért is felelős Laska-e-Taiba élvezi az al-Kaida támogatását.
