Vlagyimir Putyin legújabb elnöki ciklusának első félévéből jól kivehetők víziói országával kapcsolatban: ötvözné a szovjet idők területi politikáját a cári évszázadok pompás külsőségeivel. Nagyravágyó terveihez pedig a nyers politikai erőszak szolgáltatná az eszközt.
Megdöbbentő volt látni, hogy Putyin 60. születésnapján úgy köszöntötték, mint egykoron Sztálint. Októberben nagyszabású művészeti alkotások készültek az „atyuska” születésének évfordulójára, melyek hatalmas, épületekről és hidakról függő portrékban is testet öltöttek. Egy kiállítást is szenteltek a személyi kultusz jegyében. A moszkvai esemény a „Putyin: a világ legnemesebb lelkű embere” címet viselte. Az ortodox egyház ennél is továbbment és egyenesen Isten ajándékának nevezte Putyint.
Láthatóan próbál is megfelelni szerepének az államfő, aki nagyszabású, már-már birodalmi terveket sző. A napokban jelentette be, hogy megalapították a világ legnagyobb olajtársaságát. Ez is része egy új korszaknak Oroszországban, melyet elemzők a „Putyin-doktrína” névvel illetnek.
Az új doktrína összefoglalható úgy is, hogy Moszkva politikai konszolidációba kezd odahaza, míg a Nyugat helyett Közép-Ázsia irányába kezd terjeszkedni. A belső konszolidációra szükség is van, hiszen Putyin harmadik elnöki terminusának kezdete óta mindennaposak a tömegdemonstrációk kormányzat ellen. Ezt még erősebb szociális politikával ellensúlyozná az elnöki stáb. A külső expanzióhoz pedig a hadsereg fejlesztése a megfelelő út Moszkva szerint, amellyel megvalósítható egyfajta Eurázsiai Unió, mely a Szovjetuniónak egy módosított változata lenne.
Nem a levegőbe beszél a „legnemesebb lelkű”. Az orosz hadsereg költségvetését az idei 61 milliárd dollárról 2015-re harmadával, 97 milliárdra növelik. Októberben Tádzsikisztánban állapodott meg három katonai bázis 30 éves működéséről, miközben a légierő közös gyakorlatokat hajt végre a kazah és a kirgiz hadsereggel. Mindeközben befektetésekkel is igyekeznek bevásárolni magukat a szomszédos államokba.
Otthon a kormányzat keményebb fellépésről tesz tanúbizonyságot. Talán mind emlékszünk a Pussy Riot-ügyre, de a rendőrség igen komolyan fellép az ellenzéki tüntetőkkel szemben is. A demonstrálók egyre könnyebben találhatják magukat rács mögött, elég csak egy „Putyin tolvaj” feliratú transzparens, máris megtapasztalhatja az illető az orosz fogdák ódon hangulatát. Jelzésértékű Putyin szóvivőjének, Dimitrij Peszkovnak egy jól irányzott mondata a New York Times-nak adott interjúja során: „Mindenkinek elege van már az emberi jogokból. Ez a kérdés most nincs napirenden.”
Putyin céljai között szerepel még a külföldre távozott oligarchák visszaédesgetése Oroszhonba. Gennadi Timcsenkó mágnást már sikerült visszaköltöztetni Svájcból, azonban szakértők nem számítanak tömeges hazatérésre a milliárdosok közül.
Mindeközben a média szabadsága egyre csökken. Az állam rengeteg pénzt öl abba, hogy az általa finanszírozott médiumok uralják a piacot. Azonban feltételezhető, hogy nem a tájékozatlanság az oka, hogy Putyin népszerűségi és személyi kultusza fénykorát éli. A nagyvárosi értelmiségi köröktől távol ugyanis tetszik a többségnek a sok nagyratörő álom, egy új, hatalmas „szovjet-cári” birodalom létrehozásáról.
