Iránban egyre nehezebb a mindennapi élet, miután a nyugati szankciók elkezdték éreztetni hatásukat. A betegeknek és a gyerekeknek a legnehezebb, ám a vezetés továbbra sem hagy fel atom-terveivel.
A napokban lehetett először hallani arról, hogy bizonyos, rákos betegnek készített gyógyszerek elérhetetlenné váltak a perzsa országban. Emberek tucatjai rohamoznak meg egy-egy patikát, amikor híre megy, jött egy szállítmány az életmentő szerből, azonban sokan üres kézzel kénytelenek hazamenni.
Az allergiás és a hagyományos tejre érzékeny kisgyermekek is megszenvedik az embargót. Az utóbbi hetekben a számukra készült tejpor ára egyes patikákban több mint a duplájára emelkedett. A 120.000 riálos (nagyjából 2000 forintos) dobozonkénti árat sokan nem engedhetik meg maguknak.
A súlyos hiány miatt Teherán a nyugati országok szankcióit teszi felelőssé. Van is benne némi igazság, hiszen az iráni bankokkal szembeni tilalom sosem látott mélységekbe taszította a fizetőeszközt. Ehhez társul még a bizonyos iráni termékekkel szembeni export- tilalom. Ezért a behozatalra szoruló árucikkek- mint amilyen a gyógyszerek többsége- gyakorlatilag csak egy szűk, gazdag réteghez jutnak el.
A súlyos helyzet miatt már októberben megkongatta a vészharangot egy iráni segélyszervezet. Tájékoztatójuk szerint az Iránban élő vérzékeny, szklerózis-multiplexben szenvedők, vagy daganatos betegek gyakorlatilag gyógyszer nélkül maradtak. Lassan pedig a szintén Nyugaton gyártott tetanusz elleni vakcina is kifogyóban van.
Az Európai Unió Washington vezetésével kezdett egyre szigorodó szankciókba Irán ellen, mivel ettől várják azt, hogy a perzsa állam hagyjon fel atomprogramjával, amit a Nyugat és Izrael egységesen úgy értékel, hogy atomfegyver előállítása a végső cél. Az országban a közelmúltban erőszakos demonstrációk is előfordultak, mivel a riál romlásával sok élelmiszer olyannyira megdrágult, hogy árulni is értelmetlen.
Jól jellemzi az iráni közállapotokat az alábbi két eset. Nyár közepén egy rendőrfőnök bírálta a köztévét, amiért olyan műsorokat is vetít, melyekben emberek csirkét esznek. Mindeközben az átlag iráni már nem engedheti meg magának azt, hogy szárnyas kerüljön az asztalra. Egy másik hír szerint kávézókra csapnak le feltűnően gyakorta a hatóság emberei. A Közel-Keleten az információk egyik hagyományos áramlási gócpontja a kávézó, ahol az emberek megvitatják a mindennapi ügyeket. Emellett sok helyen van internetkapcsolat, aminek segítségével még több hírhez juthat az állampolgár.
Kérdés, hogy a Nyugat hogyan tud elszámolni saját lelkiismeretével- értsd: választóival-, ha humanitárius katasztrófát idéz elő a szankciókkal. Azt azonban érdemes számba venni, hogy ha ez a módszer nem válna be, marad a fegyveres megoldás, amiben tízezrek vesznének oda. A megoldás Teherán kezében is ott lehet. Ám arra, hogy felhagyna az iszlamista hatalom az atomfegyverről szőtt álmairól, nem látszik sok esély.