A Washington Redskins amerikai futball csapata elveszítette legutóbbi, az elnökválasztást megelőző mérkőzését, így Romney nagy eséllyel beveszi a Fehér Házat- állítják az Egyesült Államokban, ahol már bizony, ekkora mértéket ölt a választási láz.
Hétfőn megtették utolsó nyilatkozataikat a jelöltek, mozgósították maradék energiáikat, hogy az ingadozó államok bizonytalan szavazóit maguk mellé állítsák a keddi választás előtt. Két idézet világíthat rá, mi is fő üzenete Obamának és Romneynak: "E nemzet nemsokára egy jobb holnap felé veszi az irányt."/ "A mi munkánk még nem fejeződött be." Nem nehéz kitalálni, melyik kijelentés tartozik a jelenlegi elnökhöz, és melyik kihívójához.
A kutatások szerint megjósolhatatlan az eredmény. Inkább döntetlenre hozzák ki, a minimális különbségeket pedig nem merik közölni a kutatók, hiszen közöttük is verseny folyik; mégpedig, hogy ki mér pontosabban. Ez esetben inkább az,ki téved kisebbet.
Amikor az elnökválasztás kimenetele ennyire bizonytalan, mint most, a Sandy hurrikán hatása pedig már lecsengőben, óhatatlanul előkerülnek az idétlen statisztikák, esélylatolgatások. Biztosan kávézaccból is jósolnak egyesek, ám egy konkrét esetet fel is kapott az amerikai sajtó.
1940. óta létezik egy bizonyos „Redskins szabály”, mellyel 18-ból 17 alkalommal sikeresen jósolták meg azt, ki veszi be Washington DC-t. E szerint, ha a főváros elitligás amerikai futball csapata megnyeri a választás előtti utolsó hazai mérkőzését, úgy az éppen regnáló elnök pártja adja továbbra is az ország első emberét, míg ha veszít, az aktuális ellenzék kerekedik felül. Nos, a Redskins csapata vasárnap veszített, ami a „szabály” értelmében azt jelenti, Mitt Romney kiszorítja Obamát az Ovális Irodából. A fentiekből kiderül, hogy egy alkalommal nem jött be a Redskins jóslata a bő 7 évtized alatt. Ez az egy eset 2004-ben történt, amikor veszített otthon a voksolások előtt a csapat, ám mégis az elnök, George W. Bush győzedelmeskedett John Kerry felett.
De félre a politikai bulvárral, hiszen ma- azaz inkább holnap hajnalban milliók- ha nem milliárdok- életét meghatározó döntést hoznak a nagyhatalom állampolgárai. A sport, a kávézacc szórakoztató téma az erre fogékonyaknak, ám az esélylatolgatás némileg komolyabb szinten is folyik. A közvélemény-kutatási adatokat mindenki másként értelmezi. A kampánycsapatokban erre is külön emberek vannak.
Abban általában egyetértenek az elemzők, hogy a kampány utolsó hetében Obama vitte a pálmát a Sandy-hurrikán által okozott válság kezelésében nyújtott szerepe miatt. Az is malmára hajthatja a vizet, hogy kihívójával szemben a jelenlegi elnök nagy hangsúlyt fektet a klímaváltozás kérdéskörére, amire a "szupervihar" ismét ráirányította a figyelmet.
Visszakanyarodva a bulvárhoz: Romney és Obama is sztárokkal erősít a finisben. Nem meglepő ez, eddig is sokakról lehetett tudni az amerikai hírességek világában, hogy melyik oldalon áll. Utolsó körben Romney Kid Rock zenésszel, illetve egy country bandával, a The Marshall Tucker Band-del haknizott New Hampshirben és Ohioban. Obama többek között Samuel L. Jackson-nal és az eddig is köztudottan demokrata párti Bruce Springsteen-nel dobta fel kampányának utolsó perceit.
Hogyan választ a nagyhatalom?
Az Egyesült Államok az európai modellektől némileg eltérően voksol, amikor megválasztja a végrehajtó hatalmat. Már az is sajátos, hogy a végrehajtói és a törvényhozói hatalmi ág teljesen független egymástól.
A szavazó állampolgárok a jelölt neve mellé teszik az x-et, ám nem közvetlenül választanak. Minden állam úgynevezett elektorokat küld az elektori gyűlésre, ahol aztán közvetlen szavazással valójában eldől, ki lesz a győztes. Minden állam a lakosságához mérten arányos számú elektort küldhet. Az államokban a „győztes mindent visz” elve érvényesül, tehát mindegy, hogy egy jelölt milyen arányban visz el egy államot. Ezért hallhattuk az utóbbi időben azt, hogy a finisben csak az ingadozó államokra koncentrálnak a jelöltek. Ezekben van valójában nagy verseny, sok helyen viszont hagyományos demokrata, vagy republikánus államokról beszélhetünk, ahol vajmi kevés esélye van a másik jelöltnek, így ezen államokra kisebb figyelem irányul a kampány során. Nem véletlen, hogy a hetekben sok Ohio-i állampolgár panaszkodott a már-már zaklató kampányra, hiszen egy fontos ingadozó államról van szó. Közben például New Yorkban, ahol biztos Obama sikere, hiszen hagyományos demokrata állam, nem volt ennyire öldöklő a küzdelem.
Bárhogy is lesz, az eredmény az egész világpolitikai színteret meghatározza, így persze a mi életünkre is kihat. Hogy hogyan, annak lehetőségeit mi ráérünk latolgatni az eredmény biztos tudatában, amihez azonban nekünk még aludni kell (legalább) egyet.
