Külügyér

Középkort idéző törvények védik a thai uralkodó családot. Egy helyi magazin szerkesztője emiatt 10 évig lesz börtönben.

A felségsértés vádja igen súlyos dolognak számít az ázsiai országban. Somyot Prueksakasemsuk, az Elnyomottak hangja című lap főszerkesztője ezt saját bőrén tapasztalhatja meg és a következő cikkén 10 évig a hűvösön gondolkodhat.

2010-ben a lap szerkesztői cikkében megkérdőjelezte az uralkodó, Bhumibol Adulyadej köré vont, szerintük túlzó szimbolikus hatalmat.

A lap az egykori miniszterelnökkel, Thaksin Shinawatrával ápolt jó kapcsolatot, akinek most húga ül a kormányfői székben. Yingluck Shinawatra ígéretet is tett beiktatása előtt, hogy a felségsértés tényállását megszüntetik, mint jogi kategóriát, ám erről időközben valahogy elfeledkezett.

Pedig jogvédők is egyöntetűen állítják, hogy a törvény valójában arra használatos, hogy elhallgattassák a thaiföldi politikai elittel szemben kritikus hangokat. Főleg Shinawatra és az őt támogató, alsóbb rétegek ellenében használják ezt, ezért is meglepő, hogy a miniszterelnök nem törli el az idejétmúlt rendelkezést. 

Thaiföldön felségsértés gyanújával- amely meglehetősen tág értelmezést ad az ügyészség kezébe- főleg honlapokat tiltanak be. 2007 óta az ellenzékinek mondott site-ok háromnegyedét már bezárták. A törvény szerint a felségsértést elkövető egyént 15 év börtönre is sújthatják. Innen nézve Prueksakasemsuk még olcsón megúszta. 

Hanyatlóban az a trend, mely szerint amerikai családok a harmadik világból „importálnak” gyereket maguknak. Vajon minek köszönhető, hogy egyre kevesebb az örökbefogadott kirgiz gyermek és eddig milyen következményekkel járt az örökbeadás elüzletiesedése?

A Time magazin aktuális száma egy családi drámát mutat be. Egy amerikai házaspár egy kirgizisztáni árvaházból szerette volna örökbe fogadni a kis Aidant. A gyerekszoba készen állt és úgy tűnt, 2008 karácsonyát már Gabriellel és Frankkel töltheti a pár hónapos árva. A házaspár ezután Biskekbe utazott, ahol találkozhatott a korához képest alultápláltnak tűnt gyerekkel. Azonban a karácsonyt nem tölthette a felkészített új otthonában Aidan, és sosem láthatja már majdnem-családját.

Kirgiz 65-ök. Ennyi, több tucat gyermek várt amerikai nevelőszülőkre, amikor Biskek moratóriumot hirdetett a külhoni örökbefogadásokra. A 2010-es kirgiz események, az elnök elkergetése és a fegyveres összetűzések voltak a közvetlen okok. Azonban a moratóriumot később sem oldották fel, holott erre az új vezetés egyszer már ígéretet tett.

A trend egyértelmű: egyre több országban tiltják be a külföldieknek történő örökbeadásokat. Akkor is megteszik, ha a helyi árvaházakban szörnyű körülmények között tudják csak „nevelni” a gyerekeket. Az okok ugyanis nem szociálisak. Diplomáciai eszköz, a növekvő nacionalizmus hatása számít, a szociális szükség nem.

Moszkva nemrég tiltotta meg az amerikai családoknak, hogy orosz árvaházakból fogadjanak örökbe gyerekeket. Az ok: Washington megtiltotta olyan orosz állampolgárok beutazását az ország területére, akik vétettek az emberi jogok ellen.

A fenti események hatására 60 százalékkal csökkent a fejlődő országokból az Egyesült Államokba örökbeadott gyermekek száma. 2011-ben mindössze 9319 árva érkezett amerikai családok otthonába a hatóságok adatai szerint.

Persze a gyakorlat a moratóriumok elszaporodása előtt sem volt minden negatívumtól mentes. Többször merült fel a gyanú, hogy egyes fejlődő országokban gyermekeket raboltak el, hogy aztán pénzért adják örökbe őket nyugatra. Guatemala több ilyen eset felszínre kerülése után döntött a teljes tiltás mellett. 

Olyan ország is akad, amelyik nem tiltotta be a nemzetközi adoptálást, ám kemény kritériumokat fogalmaz meg. Ilyen Kína, ahonnan rengeteg gyereket fogadtak örökbe korábban, ám a gazdasági bumm óta feltételekhez köti Peking, ki viheti ki az országból az árvákat. 

Terjed egy szóbeszéd az Afganisztánban szolgáló katonák körében. Vajon igaz-e, hogy Kabul levegőjében fekália terjeng?

Peking levegője köztudottan szennyezett, a szmogtól néha párszáz méterre csökken a látótávolság. Ám van ennél is borzalmasabb. A túlnépesedett afgán fővárosban megoldhatatlan a hirtelen megugró számú lakosság minden hulladékának megfelelő kezelése.

A kabuli levegő fekáliatartalma nem csak városi legenda- állítják egyesek. Mivel Kabul túlnépesedett, ezért a lakóházaknak mindössze 5 százaléka csatlakozik a központi csatornarendszerhez. A többi épület szennye, mint a középkori városokban, a nyílt utcán, rögtönzött csatornákban hömpölyög.

Ha mindez még nem lenne elég, az afgán főváros lakosai előszeretettel használnak szárított trágyát tüzelőként, mivel az jóval olcsóbb, mint a fa. Emiatt aztán nem is meglepő, hogy rendkívül nagy a fertőzés veszélye arrafelé.

A szennyezett levegő tényét a város polgármestere, Mohamed Junusz Navandish tagadja. Annál is inkább megteheti ezt, mivel független szakértők mérései még nem állapítottak meg pontos koncentrációszámot. Bár Junusz szavai azért sejtetni engednek egyet, s mást: „Kabul levegőjében egyáltalán nincs annyi fekália, mint amennyit állítanak”- mondta nemrég a New York Times-nak.

A legtöbb független mérés eleddig nem tisztázta a helyzetet. Egy kanadai labor mérése szerint a levegő nem tartalmaz az átlagnál több fekália-származékot. Erre is akad magyarázat: az erős napsugárzás kiöli a levegőből a származékokat. Ám ettől még káros az egészségre a nyílt csatornákban hömpölygő szennyvíz, mert bőrön és szájon át könnyen megfertőzhet bárkit, aki az utcára merészkedik.

Ijesztően kevesen közlekednek kerékpárral Nagy-Britanniában. Ennek vetnének véget most egyes politikusok egy összpárti összefogással.

A sajtó egész nyáron tele volt a brit kerékpársport óriási sikereivel. Bradley Wiggins nem csak a világ legkomolyabb bringás eseményét, a Tour de France-t, de az olimpiát is megnyerte. Ennek ellenére nem mondhatni, hogy a brit kerékpáros nemzet lenne.

Csupán a britek 2,2 százaléka teker napi rendszerességgel és közlekedés céljából. Ez az egyik legalacsonyabb szerte az EU-ban. Míg például a szigetországi kisgyerekek 2 százaléka hajt suliba naponta, addig ez az arány Dániában 40 százalék körül mozog. Egyes kimutatások szerint a kerékpárosok zöme fiatal férfi, aki gyakran extrém sportot űz a kerekezésből. Nem ritkán versenyeznek a közlekedés egyéb résztvevőivel, veszélyeztetve így nem csak a saját, de mások épségét is.

Ennek a szubkultúra szerű tekerésnek vetne véget egy parlamenti kezdeményezés. Ezt mind a három nagy parlamenti párt aláírta, így az akarat úgy tűnik, megvan arra, hogy kiaknázva a nyári sportsikereket, nyeregbe ösztönözzék a briteket.

A bringázás nem csak a forgalom csökkenését és könnyebb rendezését tenné lehetővé, de a környezeti károkat is mérsékelné. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egészségesebb bringával járni munkába, mint az autóban, vagy a buszon ücsörögni.

A biztonságos kerékpározás egyik alapfeltétele a megfelelő infrastruktúra lenne. Ehhez szakszerű úthálózat szükségeltetik, ami azon túl, hogy pénzbe kerül, szakmai követelményeket is teljesítenie kell. Enrique Penalosa, a kolumbiai főváros közlekedésének megújítója fogalmazott úgy: „Az út, ami nem elég biztonságos egy 8 éves gyereknek, az nem kerékpárút.”

A sikerhez persze nem csak pénz kéne, de a társadalom felfogásának változása is. Nagy-Britanniában az emberek többsége még mindig játékszerként tekint a bringára. Pedig ennek az alternatívának gazdasági előnyei is vannak. Egy jól megépített bringaút 1-3 év alatt visszahozza a befektetett pénzt, míg az egyéb utak többségének ehhez 20 év kell, de gyakran sosem profitálhatnak belőlük. 

Két fiatalembert végeztek ki a hétvégén Iránban. Egy rablásban vettek részt, amit Isten elleni bűnnek nyilvánított a bíróság.

Az AP hírügynökség fotóriportere is megörökítette a két 24 éves férfi akasztását vasárnap Teheránban. A bűnük annyi volt, hogy bozótvágó késsel kiraboltak egy járókelőt még decemberben. Az akciót megörökítették és feltették a Youtube videó megosztóra.

Az ügy szinte mindennapos Iránban. Azonban a halálos ítélet indoklása kissé meglepő, ugyanis a bírók Isten ellen elkövetett bűnökre hivatkoztak a döntés meghozatalakor. Szerintük a négy fiatalember cselekedete az állam integritását is veszélyezteti, ezért az iszlám jogrend szerint halállal kell lakolniuk.

A négy elkövető közül kettőt nem halálra, csupán 10 év börtönre és 74 korbácsütésre ítélt a törvényszék. Ők azokat a motorokat vezették, melyeken megközelítették az áldozatukat.

Az iráni bírák előszeretettel küldenek bárkit a halálba. Szinte ipari méretekben akasztanak embereket, gyakran még a nemzetközi jogot is semmibe véve. Nemrég egy 21 éves fiatalembert akasztottak fel, aki a gyanú szerint még 17 évesen követett el emberölést. A nemzetközi jog viszont világosan kimondja, hogy 18 év alatt elkövetett bűntettért senkit nem ítélhetnek halálra. 

A tavalyi évben összesen 676 emberre rótták ki a legsúlyosabb büntetést. Ez messze a legmagasabb szám az 1990-es évek óta. Leggyakrabban a drogfutárokkal igyekeznek példát statuálni. Az utóbbi időben szélesítik a halállal sújtandó bűnök körét. Nemrég egy iráni-kanadai állampolgárra szabtak ki halálbüntetést, amiért "obszcén weboldalt" működtetett. Az új esztendő kezdete óta napi 3-4 nyilvános akasztás az átlag, így újabb rekord dőlhet meg az év végére.