Külügyér

Emberek százai tolonganak a friss zöldségekért és gyümölcsökért. Egy embert meg is sebesít a tömeg, többen eltorzult arccal nyomulnak át az előttük állókon, hogy hozzájussanak az ételhez. Ez a jelenet a minap nem valamely fejlődő ország aszály sújtotta vidékén történt meg. A helyszín az Európai Unió, Görögország, Athén.

Budapest is lehetett volna, emlékezzünk csak a karácsonyi sorokra a Blaha Lujza téren. Az adakozók ezúttal viszont nem egyházak, vagy civil szervezetek voltak, hanem termelők. A földből élő emberek a kormány megszorításai miatt a tiltakozás azon módját választották, hogy a földművelésügyi tárca épülete előtt 50 tonna élelmiszert osztottak szét ingyen.

A politikusok a képek láttán pártállástól függetlenül elborzadtak. A téren történt, pár perces eseményben öltött testet a hatodik éve tartó recesszió és a rekord magas munkanélküliség, amik eddig csak puszta számok voltak.

Pedig még nincs vége. A görögök újabb megszorításokon esnek át, mivel az államcsőd elkerülése érdekében kapott mentőcsomagoknak ez az ára. A Daily Mail megszólaltatott egy nyugdíjast a téren. Az idős ember havi 530 euró nyugdíjat kap, amiből lakhatásra 300 megy el. A többiből nem futja neki arra, hogy friss zöldséget, vagy gyümölcsöt vegyen. Arra is kitér; sosem hitte volna, hogy egyszer ételért fog közelharcot vívni. 

A Pragaash (Fény) nevű zenekart három fiatal lány alkotja. Illetve csak alkotta. A fenyegetések hatására ugyanis fel kell hagyniuk a rockzenével.

A zenekar feloszlásának oka, hogy India egyetlen muszlim többségű államában, Kasmírban alakult. A helyi vallási vezetők a fatva kiadását is kilátásba helyezték, amennyiben a lányok nem hagynak fel „sátáni” tevékenységükkel.  Mohammad Bashiruddin főmufti annyira belelovallta magát az átkokba, hogy azt találta mondani; az indiai nőket az ilyen viselkedésükért éri annyi erőszakos támadás.

Decemberben egy fiatal egyetemista lányt erőszakoltak meg brutálisan, majd dobták ki egy buszból. A nő később belehalt a sérüléseibe. Azóta nagy erővel törtek a felszínre a nők kiszolgáltatott helyzetéről és az őket ért erőszakról szóló viták. Míg európai emberjogi szervezetek és politikusok üdvözlik, hogy végre figyelmet kapnak a hasonló esetek, Indiában nem mindenki ennyire optimista.

Nem csak a muzulmán, de hindu vezetők is arról beszélnek, az indiai nők magukat okolhatják az őket ért támadások miatt. Szerintük ugyanis a beteges nyugati kultúra begyűrűzése lezüllesztette a nőket, akik így szabad prédává teszik magukat a férfiakkal szemben. Figyelemre méltó következtetés.

A hinduk tehát ugyanúgy megérik a pénzüket, ha kultúrharcról, vagy vallási fanatizmusról van szó. Nemrég egy kiállítást kellett bezárni szélsőséges jobboldali hindu aktivisták fenyegetése miatt, mivel a benne szereplő képek aktokat is tartalmaztak. 

Megdöbbentő! Kim Dzsong Un iPhone-t használ? Esetleg HTC-t. Egyesek szerint semmiképp sem Samsungot.

Észak-Koreában sok minden nincs. Demokrácia, szólásszabadság, vagy elegendő élelmiszer például. Úgy tűnik, hogy okostelefon azonban bekerült az elszigetelt országba.

No nem a cipőgyárban dolgozó sztahanovista facebookozik az érintőkijelzőn, az ország talán egyetlen okostelefonját a nagyvezér, Kim Dzsong Un asztalán vették észre éles szemek az interneten.

Na de melyik imperialista ország termékét használja az ifjú vezető? Az Independent szerint semmiképp sem Samsungról van szó. Igaz is, kínos lenne, ha az ellenséges Dél-Korea produktumát pihentetné maga előtt.

De mégis mi ez a Hunter S. Thompson-féle póz, lazán az irathalom fölé hajolva, egy égő cigarettával az ujjak közt? 

Védett fákat is kivágtak Indonéziában, hogy papírt állítsanak elő belőle. A világ egyik vezető papírgyártója elismerte a hibát és változást ígér.

Óriási sikert ért el a Greenpeace Indonéziában. A világ harmadik papírfeldolgozóját, az Asian Pulp and Paper-t sikerült rávenni, hogy ismerje el eddigi káros tevékenységét és vessen véget a védett környezet elpusztításának.

Az APP egyik vezetője a Guardian-nek elmondta: „Nem csak beszélni kell a klímaváltozásról, hanem fellépni ellene.” A dolog előzménye, hogy a Greenpeace DNS-mintákkal igazolta, hogy a papíranyagokhoz a cég a ritka ramin fát is felhasználta.

A vállalat rá is szorult a változtatásra, mivel sok megrendelője, köztük olyan multik, mint a Xerox, vagy a Danone, bojkottal fenyegetőzött, mikor kiderült, a cég a veszélyeztetett szumátrai tigris rejtekéül is szolgáló raminerdőket tizedeli.

A szóban forgó fafajtát 2001 óta tilos kivágni az indonéz törvények szerint. Ekkor nyilvánították ugyanis a fajt veszélyeztetettnek. Ennek ellenére a Greenpeace által független laborokhoz küldött 59 mintából 46-ban mutatták ki a ramin jelenlétét. 

A vietnámi háború leghírhedtebb alakjának, Nguyen Ngoc Loannak járt utána egy nyugat-német hetilap 1977-ben. A kegyetlen ex-rendőrfőnököt Amerikában, egy pizzázóban érték utol.

Washington egyik elővárosában „olcsó plasztikdekorációval” díszített pizzázó éktelenkedik. Benne pedig a vietnámi háború talán leggyűlöltebb alakja irányítja a boltot- kezdi a Quick hetilap egyik, 1977-es számának cikkét.

A saigoni gyilkosról készült kép bejárta a világot. 1968-ban Nguyen Ngoc Loan fegyvert fogott egy megkötözött vietkongra, majd hidegvérrel kivégezte. A háború befejeztével aztán az egykori rendőrfőnök az Egyesült Államokba menekült, ahol pizzázót nyitott.

A lap szerint „az ezt követő hónapokban sok minden megváltozott, de a volt rendőrfőnök megőrizte éles és kellemetlen nevetését”. Arra is kitér a lap, hogy az amerikai katonák emiatt a nevetés miatt nevezték el még a harcok idején „kacagó Larrynek”.

„Kacagó Larry”, aki a lap kérdésére elmondta, hogy nem bánta meg háborúban viselt szerepét, a cikk megjelenését követően még jó két évtizedet élt. 1998-ban, Virginiában halt meg 67 évesen.