Külügyér

Nicolas Anelka a hétvégi angol bajnoki fordulóban furcsa gólörömöt mutatott be. Az angol labdarúgó szövetség, a FA vizsgálatot indított a West Bromwich Albion futballistája ellen, egyes lapok pedig antiszemitizmussal vádolják.

Dieudonné M'bala M'bala francia humorista műsorát a betiltás fenyegeti, miután már Manuel Valls is felszólalt sérelmezett jelenetei miatt. "La Quenelle" – a mozdulat, mely kiverte a biztosítékot az országban, s mely már a csatorna túloldalán is téma, hála Anelkának.

Dieudonné egy meglehetősen irritáló figura. A kameruni származású humorista többször volt már büntetve Franciaországban gyűlöletbeszédei miatt. A holokausztról történő megemlékezéseket például egyszer „emlékezeti pornográfiának” nevezte a nagy nevettető. 2009-ben az európai parlamenti választásokon is jelöltette magát, az Anticionista Lista nevű párt tagjaként szeretett volna Brüsszelbe kerülni.

De mi is ez a mostani ügy, mely már a francia belügyminisztert magát is nyilvános megszólalásra késztette? A Quenelle, mely kézmozdulatot híressé tette Dieudonné (vagy az őt), úgy tartják, hogy a náci karlendítés fordítottja. Egy műsorában alkalmazta, aminek hatására most a műsor betiltását szorgalmazza a belügy, azonban a humoristával szimpatizálók ezt jogai súlyos csorbításaként értékelik, így úton-útfélen fotózkodnak a „Quenelle-t” utánozva. Anelka is ezen emberek sorába állt be. Twitteren jelezte is a kiöregedett, egykor szebb napokat is megélt francia ex-válogatott, hogy barátjának, Dieudonnénak szánta a gesztust.

„Úgy tűnik, "Dieudonne M'bala M'bala többé nem ismer semmiféle határt. Egyik megnyilatkozásáról a másikra, számtalan televíziós műsorában sértette már meg a holokauszt áldozatainak emlékét nyilvánvaló és tűrhetetlen módon.” – jelezte Valls, hogy nála is betelt a pohár, jogi lépések szükségesek.

Érdekes a francia szélsőjobb, egyrészt vannak ott olyanok bőven, akik a Dieudonné-féléket simán visszazavarnák Afrikába, egy banánnal a batyujában. Az antiszemitizmust mostanság a Le Pen-családban hanyagolják, a Nemzeti Front, a széljobb vezető pártja helyettük a bevándorlókban, a muszlimokban (legújabban a kelet-európaiakban) látja az új kiűzendőket. A hátrahagyott űrt most egy afrikai származású humorista tölti be. Mintha ez is egy szkeccs volna.  

Életben marad-e a Közel-Kelet egykoron legfontosabb nyelve, az arámi?- teszi fel a kérdést az al-Arabiya angol nyelvű lapja. Hiszen a térség egykori lingua francája, azaz közvetítőnyelve szakértők szerint a kihalás szélére sodródott. Irakban, Iránban és Szíriában egyelőre beszélik még diaszpórákban egyes ágait, de az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) ebben a három országban is veszélyeztetettként kezeli az arámit.

Az arameus nyelv elképesztő hagyományokkal rendelkezik, kulturálisan alighanem felbecsülhetetlen a szerepe. Bármely más sémi nyelvnél hosszabb, mintegy 3000 esztendős történelemmel rendelkezik, komoly szerepe volt a keresztény és a zsidó vallási írások közvetítésében Jézus és az apostolok nyelvének. "Elói, Elói, lammá sabakhtání? - Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"- hangzik el Jézus szájából a kereszten, az Újszövetség tanúsága szerint, mely mondat szintén arámiul van.

Manapság a modern arámit beszélik, amit új-aráminak is neveznek. Ennek nyugati változatát beszélik egyes keresztény, kisebb számban muszlim közösségek Szíria területén. Maalula ennek a dialektusnak a fővárosa, 2000 lakosa máig Jézus nyelvén szólal meg. Sajnos a Damaszkuszhoz közeli, a világörökségi listán is szereplő ősi települést sem hagyja érintetlenül az országot pusztító polgárháború.

A keleti dialektust Irak északi részén, Nyugat-Iránban, illetve Törökország délkeleti részén beszélik. Nemrég az Arámiak Világtanácsa sürgette Recep Tayyip Erdogan török kormányfőt, tegyen lépéseket a nyelv fennmaradásának érdekében, ismerje el  az ország hivatalos kisebbségként az azt beszélőket. Tudjuk, hogy a török kormányfőnek mostanság más köti le az energiáit, így erre aligha kerül sor a közeljövőben.

Irakban az asszír kisebbséget kell noszogatni, álljanak ki magukért. Ironikus, hogy az egykori Mezopotámia földjén pont azok a moszuli kurdok nyomják el az asszír identitást – így a nyelvet is, akiket – országuk nem lévén – Bagdad, Teherán, vagy épp Ankara akar erős ráhatással asszimilálni.

Márpedig a Közel-Kelet népein a sor, hogy megtartsák a jövőnek a nyelvet, mely zsidó-keresztény kultúránk fundamentumainak egy része keletkezett. Ma nagyjából félmillió ember beszéli az arámi mindenféle dialektusát, azonban írásban gyakorlatilag már kihalt. Ha egy igazán egzotikus nyelv érdekli, vagy csak hozzájárulna Jézus nyelvének megmentéséhez, tanuljon meg arámiul! 

Hofit idézve egy „naaagy szovjet kisváros...”, tehát az oroszországi Szuzdalban eljátszották Patyomkin és falvainak legendás történetét. Bár a cári miniszter által építtetett álfalvak története állítólag csak legenda, de minimum erős túlzás, azt ami nemrég Szuzdalban történt, az érintettek sem tagadják.

November elejére várható volt Vlagyimir Putyin egy látogatásra a Moszkvához- legalábbis orosz viszonylatban- közeli városba. Ezért- mi sem természetesebb- a helyi városvezetés szépen elfedte drapériával a szerinte igénytelen, romos, vagy koszos tűzfalakat. Nem akarták, hogy a vezető, miközben elrobog a megadott útvonalon, lássa, annyira jól megy egyes vidéki polgárnak, hogy lassan rádől az ólajtó.

Még több kép az optikai tuningról itt!

A város polgármestere úgy védekezett; a városnak nem volt pénze és joga sem ahhoz, hogy magántulajdonban lévő házakat újítsanak fel. A renitens, tiszteletlen állampolgár meg nem tudja magától, hogy neki kéne a vezér kedvében járni- bár ennek kimondásáig nem tartott az őszinteségi roham.

Nem egyedi esetről van szó. Két éve, az akkor épp miniszterelnökként országjáró Putyin egy ivanovói kórházban tett látogatást. Ennek örömére a környék többi kórházából szállították egy helyre a műszereket, így olyan volt, mintha dúskálnának az eszközökben. A dolgozóknak meg állítólag füllenteniük kellett a fizetésükről, ha Putyin érdeklődött. Slussz poén az lett volna, ha a vezér sokallja a dolgozók bérét, amit megvág kissé.

Akkor nem volt, most viszont van csattanó: a november eleji elnöki látogatás Szuzdalban elmaradt. 

Bejárta a közösségi média egyes szegmenseit a kép, melyen négy ember egy oroszlán tetemével látható. Bár a kép hitelességét független forrás eddig nem erősítette meg, az interneten terjedő pletykák szerint egy Damaszkusz külvárosában található állatkert egykori lakóját ölték le éhező emberek. A képet először Julia Macfarlane, a BBC munkatársa posztolta.

Egyes vélemények szerint az oroszlánt húsa miatt ölték meg, de van olyan is, aki úgy véli, a bőrét húzzák le, hogy ruhát készítsenek belőle, az állat pedig feltehetőleg már halott volt. Ez utóbbi is könnyen elképzelhető, hiszen az ostrom sújtotta területeken aligha van kapacitás foglalkozni az állatkertek lakóival. Szélsőségesebb vélemények szerint az állatot azért ölhették le, mert Basár el-Aszadot is gyakran oroszlánnak nevezik, a lázadók pedig így üzentek volna a véreskezű elnöknek.

Múlt hónapban egy csoport szíriai vallás vezető fatvát adott ki, mely szerint a polgárháború miatt ostromolt országrészekben feloldhatók az iszlám ételekre vonatkozó előírásai. Így a hívők a szükség idején megehetik a kutyák, macskák, vagy szamarak húsát is.

A kép feltehetőleg Ghouta városrészben készült. A főváros e külső kerületét fél éve tartja ostrom alatt a rezsim hadserege. Ez a terület egyébként az augusztusi, nagy nemzetközi botrányt kavart gáztámadásban is érintett volt. 

Az Egyesült Államokra nem csak 50 állam szövetségeként tekinthetünk. Az országot 11, markánsan elkülönülő, jól karakterizálható nemzet alkotja- legalábbis ezt állítja egy portlandi újságíró.

Colin Woodard mély történelmi és szociológiai kutatómunka után- melyben vizsgálta az amerikaiak leadott szavazatait, közvélemény-kutatási adatokat, illetve különféle demográfiai mutatókat- arra jutott, hogy az első észak-amerikai telepesektől kiindulva 11 önálló nemzetre oszlik az ország. A Portland Press Herald szerzője külön vizsgálta az általa elkülönített csoportok kormányzathoz való viszonyát, nyelvjárását, történelmét és egyéb kulturális karaktereiket. A következő felosztás szükségességére jutott American Nations: A History of the Eleven Rival Regional Cultures of North America c. könyvében:

Yankeedom a puritánok alapította társadalom által lakott észak-keleti régió, melynek lakosai az országban legtöbbre tartják az oktatást és az állam rendteremtő erejét, de a közjó fogalma is fontos.

New Netherland a New York-ot (egykoron New Amsterdam, ugye) is magában foglaló terület, melynek lakosai a legbefogadóbb közösség, nem véletlenül otthona a vidék sok üldözött népcsoportnak.

The Middlands a kvékerek által egykoron benépesített terület az USA közép-nyugatnak nevezett területén. A középosztály birodalma, melyben az állam nem szívesen látott idegen, az etnikai-kulturális sokszínűség pedig nem létkérdés.  

Tidewater Virginia, Észak-Karolina, Maryland és Delaware államok alkotta, angolok által alapított nemzet. A hagyományos értékek és a tekintély tisztelete jellemző Tidewater népére.

Greater Appalachia: ír, angol és skót kolóniák voltak az első telepesek a vidéken, akikre Woodard szerint még ma is az egyénközpontúság a leginkább jellemző.

A Deep South területén élőket Woodard még ma is a rabszolgatartó társadalomból kiindulva jellemzi.

El Norte a Mexikó által határos terület elnevezése, melynek a szerző soknyelvűségét emeli ki.

Left Coast Woodard szerint hibrid terület, ahol az Appalachia individualizmusa találkozik a Yankeedom-féle társadalmi utópiákkal. Eredménye a komoly innovációs képesség, mely a Szilikon-völgyben ölt ma leginkább testet.

A Far West a hegyvidéki terület, ahol a szélsőséges időjárás kemény ellenálló képességért kiállt. Ilyen környezetben az ember csak magára számíthat, az állami intézmények nem örvendenek nagy tiszteletnek, a libertárius nézetek csak úgy tombolnak.

New France, ahol a francia alapítóknak hála az egyenlőség a fő rendező elv. Délen és északon, New Orleans és Québec központtal is él a kolónia, ahol a tolerancia szintje kiugró, az állam pedig biztosítja, hogy ez így is maradjon.

A First Nation által lakott területek északon találhatók. Itt nem tarolt a fehér telepes, maradtak a régi indián törzsek, szokások, attitűdök. Csakhogy alig 300 000 embert jelent e zord vidéken ma is élő „woodardi nemzet”.

Woodard szerint ezek a kulturálisan jól elkülönített csoportok harcolnak egymással az Egyesült Államokban. Szerinte tehát ezt az elkülönítést kell figyelembe venni, ha az USA belpolitikáját, társadalmi ütközeteit akarjuk megérteni.