A helyszín Aleppó, mely Szíria gazdasági és kereskedelmi központja volt. Már ameddig voltak ilyenjei a polgárháború sújtotta közel-keleti államnak. A helyiek a heves tűzharcok mellett ezekben az időkben a hideggel is megküzdeni kényszerülnek.
A lázadóknak talán az a legkomolyabb fegyvertényük, hogy sikerült többé-kevésbé ellenőrzésük alá vonni a sokmilliós nagyvárost. Ennek a hozadéka az, hogy most van mivel befűteni a sokszor közmű nélkül maradt otthonokat.
Amikor a lázadók sikeresen elfoglaltak egy katonai raktárt, kiderült, hogy az ott tárolt ruházatból, főleg a használt bakancsokból kiváló tüzelő válhat. A környéken sokan élnek is a lehetőséggel, és viszik a műanyag lábbeliket, amik jobb fűtőanyagnak bizonyulnak a fánál.
Alternatívákra szükség is van. A harcok kitörése óta a fűtőolaj és a gáz ára csaknem megtízszereződött. Az áram is hiánycikk, hiszen szerencsésebb napokon is mindössze 1-2 olyan óra van, amikor nem szünetel a szolgáltatás.
Az aleppói tél kemény. Éjszakánként a hőmérséklet 0fagypont körülire hűl. Fűteni tehát muszáj, ám a szükség szülte megoldások veszélyesek. A tél beálltával a városban megszaporodtak a szén-monoxid mérgezések, melyek gyakorta halálosak.