Külügyér

A szír kormányoldalon harcolnak nők, a lázadók közt nem tudni ilyenről. Egy biztos, a nők és gyermekek elleni erőszak egy bevett fegyver Szíriában. Feltehetőleg mindkét oldalon. 

Toposznak számít az arab világban, hogy a nők kevés jelentős szerepet játszanak/játszhatnak a közéletben, legalábbis nyilvánosan. Szíriában ez főként a polgárháború kirobbanása óta tapasztalható.

A szíriai társadalom felét a nők adják, akik eddig is szabadon csatlakozhattak a hadsereghez. Szerepük a válság kirobbanása óta felértékelődött. Basár el-Aszad elnök seregében már egy 500 fős különítményt is ki tudtak állítani női katonákból. Ők főleg ellenőrzőpontokon teljesítenek szolgálatot- derült ki az al-Dzsazíra televízió riportfilmjéből.

A kormánypárti haderővel ellentétben vajmi kevés nő szolgál a lázadók sorai közt. Ez azért lehet így, mert a fragmentált és sokszínű felkelőcsoportok között sok lehet az iszlamista milícia. A nők ellen elkövetett bűncselekmények pedig kirívóan jellemzőek a szíriai polgárháborúra.

Akárhogy is, a kormányoldalon szolgálnak nők, de a hivatalos hadsereg fel is használják a nők és gyermekek elleni erőszakot a megfélemlítésre. Pontos és megbízható információk azonban továbbra is alig szivárognak ki az elzárt országból. 

India Meghálaja államában közelegnek a választások. Hitler Frankensteinnel küzd a közgyűlésbe kerülésért.

Szombaton Indiában helyi választást tartanak egy kis észak-keleti államban. A 345 egyéni induló nevét végigböngészve akad néhány érdekes darab. Van Kenedy (sic!), de helyesírásilag kifogástalanul, Kennedy is. Jhim Carter Sangma is feltehetőleg az ismerősen csengő, egykori amerikai elnök nevével szeretne nagyobb figyelmet kapni. Frankenstein Momin nevű induló is van a listán, ám fotót nem találtunk róla. Talán jobb is így mindenkinek.

Sokkal figyelemreméltóbb azonban az 54 éves Adolf Hitler jelenléte az íven. Édesapja az AP hírügynökség szerint a brit hadseregben szolgált, ám mégis egyik fő ellenségükről, a náci diktátorról nevezte el fiát.  Hitler apja azonban gondoskodott a különbségtételről, amikor középső névként a Lu-val toldotta meg a keresztelőt. Elmondása szerint így sosem okozott gondot neki különös neve, még német, vagy amerikai útjai közben sem váltott ki meghökkenést. Erre azért kíváncsiak lennénk.

Indiában nem túlzottan ódzkodnak az egykori náci diktátor nevétől. Delhiben Hitler néven férfiruházati üzlet is működik. A cégtáblán jól kivehető az „i” betű pontjába applikált kis horogkereszt is. Izrael már tiltakozott a névadás ellen, ám a tulajdonos azt állította, hogy nem tudta, kiről nevezte el boltját, egyszerűen csak tetszett neki a név, amit egy barátja ajánlott. 

Hamid Zaher nem anyagi okok miatt hagyta el hazáját. Bár gyógyszerész végzettségével biztosan jobban keres Kanadában, mint Afganisztánban, a költözéssel az életét mentette.

Zaher ugyanis melegként nőtt fel a 80-as évek Afganisztánjában. A valódi énjét rejtegetni kellett, mivel ha kiderül, halálra is ítélhették volna. A családban és az iskolában is folyamatos gúnyolódásoknak volt céltáblája feminin viselkedése miatt.

Amikor anyja kényszerrel akarta megházasítani a fiút, elhagyta az országot. Ekkor 25 éves volt. Némi kitérő után aztán Kanadában telepedett le, ahol könyvet írt nehéz fiatalságáról. „Lehetetlen nyíltan melegnek lenni Afganisztánban. Akár a családom is megölhetett volna.”- mondta el Zaher a BBC-nek.

Afganisztánban a mai napig halálbüntetés szabható ki arra, akiről a bíróságon bebizonyosodik, hogy homoszexuális. Emiatt gyakorlatilag senki nem vállalja másságát, így lehetetlen képet kapni az ott élő melegekről. Zaher könyvét ennek szellemében be is tiltották szülőhazájában.

A fiatalember most boldognak vallja magát kanadai életét illetően. „Örülök, hogy azt az életet élhetem, ami akarok, nem azt, amit a családom, vagy a társadalom elvár tőlem”.

Yaron Svoray, izraeli oknyomozó újságíró több száz kilogramm aranyért és platináért kezdett kutatásba. Szerinte ugyanis ennyi ékszert loptak el németországi zsidóktól, a világháború végnapjaiban pedig egy Berlin melletti tóba hajították a zsákmányt.

A Stolpsee mélyén feltehetőleg 18 láda fekszik, amik a nemesfémeket tartalmazzák. 1981-ben már a kelet-német titkosszolgálatok is folytattak itt kutatást az elveszett kincsek után, ám az akkori vizsgálatokkal semmit sem találtak.

Svoray korábban már sikeresen folytatott kincsvadászatot. Egyszer 40 csiszolatlan gyémántdarabot talált meg, amik a világháború előtt zsidó családok tulajdonában álltak, ám a vészkorszak idején elkobozták azokat. Az újságíró Németországban sikerrel épült be neonáci szervezetekbe, amikről könyvet is írt. A Hitler árnyékában című mű alapján később filmet is forgattak.

A történet egyetlen szemtanú vallomására épít, aki a háború után azt állította, látta, amint SS-katonák kihajóznak a Stolpsee vízére az értékes rakománnyal, majd a hordári munkát ellátó foglyokkal együtt elsüllyesztik azt.

A keresett kincseket a ravensbrück-i koncentrációs tábor foglyaitól, vagy zsidó kerekedőktől zsákmányolhatták. Hogy tényleg az említett helyen vannak-e az aranyrudak, azt talán megmondja a legmodernebb szonár-technológia, amit Svoray használ a kutatás során. 

Bhutánban a legszegényebb gyerekek eddig a világtól elszigetelten nevelkedtek. Egy új szabályozás ennek vetett véget. 

Egészen a közelmúltig az állam fennhatóságán kívül működtethettek iskolákat a bhutáni kolostorok. Saját hatáskörben dönthettek arról, kik hágták át szigorú szabályaikat és az intézmények kedvük szerinti büntetésben részesíthették a nebulókat. A visszaélésekről szóló hírek persze így mindennapossá váltak, mígnem a helyi UNICEF segítségével a visszás helyzet megváltozott. Az ellenőrzések ezentúl rendszeresek lesznek.

Bhutánban főleg a legszegényebb családok gyermekei kerülnek kolostorokba. Ezek az intézmények és az ott tevékenykedő szerzetesek máig a társadalom központi alakjai. Sok család nem engedheti meg azokat a költségeket, amik az állami iskolával járnak. Ott ugyanis az egyenruhák és tanszerek költségeit is állni kell.

A kolostorokban végtelenül egyszerű állapotok uralkodnak. A gyerekek a huzatos tantermek padlóira lefektetett matracokon alszanak, így életük gyakori vendége a megfázás, csakúgy, mint a tetvek. Gyakran a változatos és kiadós étrend biztosítása is teljesíthetetlen feladat a kolostorok számára.

Az új programnak köszönhetően az állam értesülhet a kolostorban tanulók helyzetét illetően, a nebulók pedig részesülhetnek különböző szociális juttatásokban. Az esetleges visszaélések esetén pedig a rendőrség elé kerülhetnek az ügyek.