Külügyér

Érti a tréfát, csak nem szereti az orosz rezsim. Főleg, ha az új őrületről, a téli olimpia megrendezéséről van szó. Most művészekre és kiállításokra csaptak le.

A hónap elején egy permi művészeti fesztiválon mutatták be azokat a szatirikus alkotásokat, melyeket Vaszilij Szlonov készített. Bár a közönség visszajelzéseit nem ismerjük, a kultúrpolitikának nem jöttek be az alkotások, a kiállítást azonnal le is tiltották.

A permi fesztivál egyik szervezője, Marat Guelman azonban nem hagyta annyiban a moszkvai döntést és a szerinte kiváló alkotásoknak helyet adott az általa irányított Permi Modern Művészetek Múzeumában. Ezzel rángatta meg az oroszlán medve bajszát; azonnal eltávolították az intézmény éléről.

A permi művészeti fesztivált egyébként sok kritika érte, nem csak az említett képek zavarták a kormányt. Az egyik standon például kormányellenes tüntetésekről készült fotókat állítottak ki, így sok más, már eltervezett eseményt ellehetetlenített a központi kormányzat.

Moszkva bosszúja azonban itt még mindig nem ért véget. Szlonov ellen eljárást kívánnak indítani, mivel a hatóságok szerint az olimpia logóit illegálisan használta fel műveiben. Mindent elmond a kormányzat művészetről alkotott képéről az, ahogy egy szenátor fogalmazott az üggyel kapcsolatban: a kiállítás „tiszteletlenség volt és egy nagyhatalom megalázása”.

A szíriai elnök, Basár el-Aszad nagybátyja berezelt, hogy párizsi luxuslakását elkobozhatják, ahogy egyre nagyobb figyelem hárul Szíriára. Nem is tétlenkedett, gyorsan elpasszolta a kuckót egy orosz milliárdosnak.

Bár a nagy sietségen áron alul is hajlandó volt megválni az ingatlantól Rifát al-Aszad, így sem járt rosszul. A brit Telegraph szerint a hétszintes, Diadalívre néző viskó piaci ára úgy 100 millió euró környékén mozoghat, Rifát azonban csak egy jelképes, tényleg csak gesztusértékű 70 millás összeget kért érte.

Az egykoron szíriai alelnökként is fungáló Rifát nem maradt azonban európai menedék nélkül. Tulajdonában van még egy György korabeli londoni ház, melynek piaci értéke cirka 10 millió angol font. Emellett megszámlálhatatlan mennyiségű nyugati befektetései lehetnek még Basár nagybátyjának.

Bár Rifátnak már sok köze nincs a rezsimhez, jó fényt mégsem vet az, ha nyugati országok csak úgy hagyják élni világát. 1982-ben ő vezette az akciót Hama városa ellen, melynek keretében a kormány 10-25 000 civilt ölt meg, amikor megpróbálta összeroppantani a Muszlim Testvériséget (innen a címben említett gúnynév). Egy évvel később testvérét, a jelenlegi elnök apját, az akkori államfőt, Hafezt megpróbálta eltávolítani a hatalomból, ám a kísérlet kudarcot vallott. Rifát ekkor kényszerült emigrációra, és kezdte meg alig visszafogott nyugati életét. 

Nemrég egy olyan videó látott napvilágot, mely négy férfi meglincselését mutatja be Egyiptomban. Az áldozatokban egy közös volt, mind az iszlám síita ágához tartoztak.

Az eset Kairó közelében történt, ahol egy imám háza előtt tört ki a zavargás. Már az utcán lincselésbe kezdtek, később a házba betörve az imámot is agyonverte a dühödt tömeg. Jól látható a videón, hogy rendőrök is vannak- nem is kevesen- a tömegben, ám nem avatkoznak be. A felvételeket egy emberi jogi aktivista kommentálja, aki a helyszínen volt és megörökítette a brutális támadást. Egy alkalommal kérdőre vonja az egyik rendőrt, aki azt válaszolja, őket is megölné a tömeg, ha közbeavatkoznának. Végül napokkal később mégis lépett a hatóság, nyolc embert vett őrizetbe a lincselők közül.

Úgy tűnik, Egyiptomban a forradalom után felszínre törtek a muzulmán felekezetek közti ellentétek. Előfordul, hogy szunnita vallási vezetők a síitákat támadják beszédeikben, az indulatok hatására pedig többször tartottak már szalafista tüntetéseket a síita közösségek ellen. Az ellenzék gyakorta kritizálja Mohammed Morszi államfőt, amiért szerintük nem tesz eleget a vallási ellentétek elsimítása érdekében, sőt. Nemrég, amikor Morszi országos roadshow-n állt ki a Szíriában harcoló szunnita lázadók mellett, őt követő vallási személyiségek komoly kirohanásokat intéztek a síita ághoz tartozó alaviták ellen, amilyen a szír elnök, Basár el-Aszad is.

Az egyiptomi lakosság túlnyomó többsége, 90 százaléka szunnita, ezen kívül csak a koptok számát ismerjük hozzávetőlegesen, amit 9 százalékra tesznek.A fennmaradó 1 százalék egyéb keresztény és muzulmán felekezeteket takar. A síita kisebbség számáról csak becslések állnak rendelkezésünkre, ezek 700 000-től 2 millióig terjednek. 

Az amerikai külügy felállította a névsort, azonban valószínűtlen, hogy Washington a rabszolgaságot elnéző szövetségeseket büntesse. 

Az eddigi becslések szerinti 21 milliónál is többen szenvedik el a modern rabszolgaság intézményét világszerte. Az amerikai külügyminisztérium által kiadott tanulmányban 27 millióra teszik azok számát, akik szenvedő alanyai a az emberkereskedelemnek és a rabszolgaságnak.

A kormányzati anyag különösen élesen marasztalja el Oroszországot és Kínát, akiket Iránnal és Észak-Koreával említ egy lapon, mint akik a legnagyobb kerékkötői a szexuális kizsákmányolás és a kényszermunka elleni harcnak. A lista legalján az oroszokon és kínaiakon kívül még Üzbegisztán található. Az anyag szégyenfalra tűzte még Algériát, Líbiát, Szaúd-Arábiát és Kuvaitot is.

A tanulmány egy eseteleges washingtoni szankció bevezetéséről is értekezik azon államok ellen, akik az ún. „Trier 3” listán találhatók. Ez azonban csak üres fenyegetésnek tűnik, főleg Szaúd-Arábia és Kuvait esetében, amely államok az USA szövetségesei, így aligha vehető komolyan, hogy szankciókkal sújtsa az amúgy szponzorált stratégia partnereket.

Peking azonnal reagált a szerdán publikált dokumentumban leírtakra. Szerintük a kínai kormány elismerést érdemelne az erőfeszítésekért, melyeket az emberkereskedelem elleni közdelemben tanúsít. Bár a tanulmány megemlíti, valóban tett lépéseket Peking az utóbbi évben, azok mégsem elégségesek. Kínát sok szakértő a világ kényszermunka- és szexuális kizsákmányolás centrumaként tartják számon.  

Még a törökországi tüntetéshullámok sem hagytak alább, újabb országban vette kezébe az irányítást a városi fiatalság. Brazíliában az elmúlt napokban csaknem 250 ezren vonultak utcára. A legtöbb nagyvárosban békés demonstrációkat tartottak, azonban Rio de Janeiro és Belo Horizonte utcáin összecsapásokra is sor került a rendőrség és a demonstrálók között.

A rendőrség Brazíliában is brutális eszközökkel igyekszik megfékezni az egyre kezelhetetlenebb, dühödt tömegeket. Úgy tűnik, már a tüntetések elején meg is van a megmozdulások ikonikus fotója. Az Associated Press fotósa, Victor R. Caivano kapta el a pillanatot, ahogy egy riói rendőr könnyed csuklómozdulattal fúj szembe paprikaspray-vel egy fiatal lányt. A fotó kísérteties hasonlóságot mutat egy, a török megmozdulások alatt, június elején készült képpel, amin szintén egy fiatal lányt fúj le egy rendőr közvetlen közelről.

A török tüntetésen készült felvételből karikatúrát is gyártottak, amit sokan profilképként is használtak szerte a közösségi média világában. A rajzon a piros ruhát viselő lányt szándékosan nagyobbnak ábrázolták az őt bántalmazó rendőrnél. A törökök most új tüntetési stratégiát választottak: némán, mozdulatlanul állva demonstrálnak, így Erdogan kormányfő már nem mondhatja, hogy erőszakos csürhe ellen lép fel a karhatalom. Bár a fenti képeken megörökített lányokról a lelke mélyén talán még ő sem hitte ezt el.