Már a polinéz kultúrában sem volt ismeretlen a hullámlovaglás, de a nyugati kultúra is felfedezte a szörfözés örömeit a 18. században. Iránnak máig várnia kellett a nagy forradalomra. Egy ír hölgy hozta azt el.

Easkey Britton profi szörfös, aki ezúttal kimozdult hawaii-kaliforniai-ausztrál komfortzónájából és Iránba utazott deszkájával. Sajátján kívül vitt még párat, mivel célja a sportág helyi meghonosítása volt. Először három éve járt Szisztán és Beludzsisztán tartományban, ahol meglepődve tapasztalta, sehol egy szörf klub, még a férfiak sem űzik ezt a sportot, nemhogy a nők, pedig a tengerpart kiválóan alkalmas lenne erre.

A kulturális beidegződéseknek eleget téve hosszú fürdődresszben és hidzsábban vágott bele a helyiek okításába. Az ország ezen vidékein meglehetősen zárkózott, a külvilágtól izolált, szegényes és konzervatív életet élnek a helyiek. Talán pont ezért kedvelték annyira Brittont, hiszen nem mindennap találkoznak külföldivel, aki ráadásul valami újat mutat nekik.

Britton filmre vette kísérletét, amiből dokumentumfilmet szeretne készíteni.