Halállal már nem, „csak” életfogytiglani börtönnel sújthatják a homoszexualitást Ugandában. Ez is folyamatos harcok eredményének tudható be.
Ugandában nehéz megszólaltatni a meleg közösségek tagjait. Már rég nem a kiközösítés, vagy a megbélyegzés okozza félelmeiket, hanem az életüket mentik azzal, ha csak éjszaka és titokban harcolnak a diszkrimináció ellen.
A kelet-afrikai állam 2009-ben vezette be az homoszexualitás elleni törvényt, amely azóta a köznyelvben csak „Öld meg a melegeket!” határozatként bukkan fel.
A homoszexualitás elleni törvényt 2009-ben terjesztette elő David Bahati képviselő. A tervezet életbelépésével a homoszexualitást bűncselekménynek nyilvánította, minősített esetben akár halálbüntetés kiszabására kötelezve a bíróságokat. A minősített kategóriájába tartozik például, ha valaki HIV-fertőzött. Nem minősített esetben halál helyett életfogytiglani börtönbüntetés jár a rajtakapott melegeknek.
„Öld meg a melegeket!”- hirdette egy ugandai lap 2011-ben, vezércikkének címében (képünkön). A lap közel száz személyről közölt adatokat, akiket melegnek, vagy leszbikusnak tartottak a szerkesztőségben. Nem is maradt el az „eredmény”. A cikk következtében gyilkosság áldozata lett a neves ugandai emberi jogi aktivista, David Kato. Az ügy igen komoly nemzetközi megütközést keltett, melynek hatására a törvény Yoweri Museveni elnök elé került, aki tavalyelőtt májusban érvénytelenítette a rendelkezést.
A társadalom előítéleteit és a tudatlanságot azonban természetesen nem sikerült ezzel az elutasítással eltörölni. A homofóbia továbbra is integráns része az ugandai politikai diskurzusnak. 2012 novemberében a parlament elnöke kijelentette; az ország kultúrájába nem fér bele a homoszexualitás, „karácsonyi ajándékként” (sic!) pedig egy újabb tervezetet nyújtott be. A szeretet ünnepét igazán csak arrafele veszik komolyan.
Az új tervezet az al-Dzsazíra által megszólaltatott képviselő szerint jóval enyhébb, mint elődje. Kikerült belőle a halálbüntetés, de a börtönbüntetést is mérsékelték. Ugyanakkor a minősített esetekben még mindig életfogytiglanit ír elő.
Azonban elsősorban nem a törvényhozás szorítja a társadalom peremére az ugandai melegeket és leszbikusokat. Jogvédők pedig úgy vélekednek, hogy az új törvény nem lett enyhébb azzal, hogy kikerült belőle a halálbüntetés, hiszen az életfogytiglani börtön egyesek szerint még- ha lehet-, rosszabb is. Ha pedig sem társadalom, sem a honatyák nem értik, mi a probléma, a jogvédők csak a határokon túlról várhatnak segítséget.
A megmaradt aktivisták rejtőzködnek, életüket és családjuk testi épségét is féltik- nem elsősorban a hatóságok, hanem- a felbőszített társadalomtól, melynek egyes tagjai a képviselők homofób kirohanásai által felhatalmazva érzik magukat a „cselekvésre”.
Némi segítség talán jön is a határokon túl. Az utóbbi hónapokban több európai ország is felfüggesztette Ugandának nyújtott segélyeit. Bár ezen országok közül csak Németország ismerte el nyíltan, hogy a homofób törvények állnak a szigorítás mögött- mások a korrupció mértékére hivatkoztak-, szerepe lehet a döntésekben az ugandai jogvédők munkájának is.
